+36 30 9937302

horvathandras@elmenyzona.hu

Blog

FUTÓNAGYKÖVET – MOLNÁR GÁBOR, alias CIMPA

Busók Nyomában Futófesztivál – Mohács, 2025.03.01.

Cimpával valamikor a 2000-es évek elején péntekenként a Gandhi tornatermében fociztunk együtt. A harmadik félidőt pedig a Banya Tanya nevű vendéglátóipari komplexumban múlattuk.  Foci közben gyakran lepattantam róla, mert nem kimondottan az a focista alkat. Azért Böde Daninak és Ádám Martinnak is sikerült az elmúlt években bebizonyítani, hogy kétajtós szekrényként is lehet érvényesülni a labdarúgó pályán. Megbarátkozott már a cimpa becenévvel, de a közösségi oldalakon gyakran „vadmalacnak” hívják.  Ezt  – ahogy korábban is említettem – nem kis termetének köszönheti, no meg a bunyós múltjának.  Merthogy abban is volt része. Kick-box full – contactban országos bajnok és magyar válogatott is volt. Szép jövő előtt állt, jöttek is az eredmények, de az éjszakai élet, a bulik, az italozás bedarálta és egy másik pályára állította.

Ja! És, hogy miért Cimpa? Kb. 11 éves korában a suliban a füle miatt – ami saját bevallása szerint amúgy teljesen normális – nevezték el az osztálytársai így, és rajta ragadt.

Azóta családot alapított és 38 évesen újra kezdte a sportot. Futás, kerékpár, túrázás teszi ki szabadidejét. És a MÁV is sokkal szimpatikusabb lett miatta, hiszen jegykezelőként dolgozik a szerelvényeken. Kész csoda hogy nem ismerték még fel a benne rejlő potenciált. Szinte minden posztját a – a mára már szállóigévé vált – mondattal zárja: „ Sportoljatok rendszeresen, ha tehetitek minden nap”!

 

Örömmel mutatom be nektek a mohácsi „Busók Nyomában Futófesztivál” 2025-ös futónagykövetét, Molnár Gábort! Vele készítettem interjút.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra? Mesélj arról, mi vonzott a futáshoz, és hogy hogyan indult ez a kapcsolat?

Valamikor még gyermekkoromban…viszont futócipőt először 9 évesen húztam, ami egy Tisza márkájú szöges-cipő volt, a sulis atlétikacsapat tagjaként. Később igazolt atléta voltam (12-14 éves korom között) 800, 1500, és 3000 méteres síkfutó távokon versenyeztem. Akkoriban a motivációt az eredmények elérése jelentette a számomra. Aztán felnőtt koromban is sokat futottam, amikor a ringben osztottam a “pofonokat”…mivel a futás adta az alap állóképességet a küzdősportokhoz. Később, 39 évesen ismét futócipőt húztam, életmódváltás céljából. Ez kereken 10 éve történt. Azóta is futok, pedig nem is kergetnek.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál? Hogyan kapcsolódik a mindennapjaidhoz, és mit ad neked érzelmi, mentális vagy akár spirituális szinten?

A futás számomra egy testi és lelki kapcsolódás! Mentálisan és fizikálisan erősebb leszek tőle, a gondolataim kitisztulnak, kiegyensúlyozottnak és energikusnak érzem magam.

Volt-e olyan futásod, amikor teljesen flow-élményben voltál? És hogy érezted magad testileg és lelkileg? Tényleg add át nekünk azt az ihletett, áldott állapotot, élményt!

Sokat futottam különböző tájakon, útvonalakon, terepeken. Érdekes, mert nálam az úgymond “flow” érzés, két, egymástól teljesen eltérő futásformánál szokott “jelentkezni” Az egyik ilyen, amikor fent a hegyen (többnyire a Mecseken), az erdőben, kényelmes tempóban futok. Olyankor úgy érzem, hogy együtt mozgok, együtt élek a természettel! Érzékelem az állatvilág és a növények mozgását és mintha velük mozognék én is, legyen hideg, meleg, napsütés, vagy szakadó eső. Másfelől érzem a “flow” hatást egy kemény edzés után is…amikor tempót futok, magas pulzusszámon, hajszolva a kitűzött célt, esetleg időeredményt. Na utána van egy nagyon jó érzésem! Feldobott vagyok, a csillagokat is lehoznám az égről és minden egyes másodpercét fel tudom idézni a mögöttem hagyott métereknek. Egy ilyen tempósabb edzés alkalmával, annyira “elvarázsoltam” magam, hogy a saját hibám miatt egy autó is elütött! Szerencsére nem lett komolyabb baj, de az autóban ülő hölgy és úr jobban megijedt, mint én…sőt…én futottam tovább és összejött egy 4:04-es kilométer. Természetesen senkinek sem ajánlom, hogy ilyen jellegű “flow-ba” essen… Fő az egészség, a sérülés -és balesetmentes mozgás, sportolás!

Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben? Lehet ez egy váratlan fordulat, egy megható találkozás, vagy egy olyan pillanat, ami igazán különlegessé tette az adott futást.

Nem egy futás közbeni pillanatot neveznék meg, hanem egy adott futást! Ilyen volt 2016-os Pécs – Harkány. Azt a futást örökre a szívembe zártam! Hogy miért? 1988-ban (még nem töltöttem be a 12. életévemet) elhatároztam, hogy indulok a Pécs – Harkány futóversenyen. Akkoriban más világ volt, a nevezés nem volt minimális életkorhoz, vagy szülői engedélyhez kötve. Viszont elkövettem egy hatalmas hibát, nem készültem fel a versenyre! Azt hittem, hogy 3000 méteres síkfutóként elég lesz az ahhoz elvégzett munka. Előtte, a 6-8 kilométeres edzésmunkánál sosem futottam többet, edzőmnek el sem mondtam, hogy mi a tervem. Eljött hát a verseny napja, és a “pofára esés” 19 kilométerig bírtam! Az utolsó kilométereket már szó szerint szenvedve tettem meg! Nagypapám kísért kocsival és többször szólt, hogy szálljak be az autóba, de én makacs voltam, mint általában mindig. Aztán 19 km után Túrony településen feladtam és beszálltam a Papám mellé. Hatalmas kudarc volt! Akkor megfogadtam, hogy egyszer biztos, hogy megcsinálom, teljesítem a versenyt. Ez a pillanat 28 évvel később jött el.

Milyen szerepet játszik az életedben a futás közösségi oldala? Szívesen futsz másokkal, vagy inkább magányos futó vagy? Mit ad neked a közösségi futás élménye, és mit jelenthet egy olyan esemény, mint a Busók Nyomában Futófesztivál?

Az utóbbi időben szinte semmilyet. Az elmúlt években kimaradtak a közösségi és élményfutások az életemből, többnyire magányosan futok, illetve a lányommal kettesben szoktunk edzeni. Nagyobb létszámú futó-közösséggel csak versenyeken találkozom. Régebben viszont többször vettem részt közösségi/élményfutásokon, és minden alkalommal pozitív élményekkel tértem haza. Egy ilyen jellegű eseményt, mint a Busók Nyomában Futófesztivált, jó kezdeményezésnek tartok, hiszen összejöhetnek a futás szerelmesei, a kezdőtől a haladókon át, a fiataloktól az öregekig, és együtt futhatnak egy csodás környezetben, egy rendezvény keretein belül, átbeszélhetik a futással kapcsolatos tapasztalataikat és feltehetik egymásnak kérdéseiket, amelyre nagy valószínűséggel választ is kapnak. Ráadásul mindezt a Busójárás idején.

Mi motivál most, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson?

Először is, nagyon megtisztelő számomra ez a felkérés, amit ezúton is köszönök. Hogy mit üzenek? Minden futást kedvelőnek, akinek nincs még programja Március 1-re, és szeretne egy jó hangulatú rendezvényen részt venni, ott a helye!

Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál?

Azt, hogy hajrá! Kezd el, légy kitartó, tűzzél ki elérhető célokat és azokat valósítsd meg! Viszont egy valamire nagyon figyelj lépésről-lépésre, fokozatosan haladj, építs egy jó alapot, aminek hosszútávon hasznát fogod venni! Ne akard egy nap, egy hét, vagy egy hónap alatt megváltani a világot, mert annak sosincs jó vége…általában az ilyen mentalitás, sérüléshez, betegséghez, és a futás végleges befejezéséhez vezet. Egészséget, örömöt, és baleset – illetve sérülésmentes kilométereket kívánok.
Találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen!

ÉRDEKEL ENGEM IS EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT

(Horváth András, képek forrása: Cimpa)