MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL – BUSÓK NYOMÁBAN
Örömmel mutatjuk be nektek a mohácsi „Busók Nyomában Futófesztivál” következő futónagykövetét, Farkas Ádámot, aki különleges személyiségével és szenvedélyével inspirál minket a futás örömére. Ez a kivételes esemény nemcsak egy verseny, hanem egy valódi élményfutás, amelyet az Élményzóna és a Selyemgyár közösen szervez. Ádámot ismernem kellene régóta, mert központi figurája Pécs és a régió testnevelőtanári körének – amolyan igazi jó arc – ehhez képest jómagam csak a tavalyi repülőkorong képzésen azonosítottam be. Mondjuk én csak látens tesis vagyok. De amit a hoboli iskolában épít, az szinte páratlan az országban. Az a lendület, lelkesedés, szeretet, ami körülveszi irigylésre méltó. Igazi jó ember. A következő kérdések segítségével szeretnénk közelebb hozni hozzátok futónagykövetünket, hogy ti is megismerjétek, miért olyan különleges számára a futás, és mit jelent neki ez az életforma.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra? Mesélj arról, mi vonzott a futáshoz, és hogy hogyan indult ez a kapcsolat.
Szüleim életmódjának hála, már a kezdetektől igen aktív életem volt. Kiskoromban rengeteg mozgásos, elsősorban a természet közelében lévő programon vehettem részt. Ebből következett, hogy első valódi megmérettetésemre már 6 éves koromban sor került. Egy duatlon versenyen indultam Kaposújlakon és az is rémlik, hogy egy zacskó üveggolyót kaptam a dobogó legfelső fokán. Innentől kezdve nem volt megállás és a sport végig kísérte életemet egészen a mai napig. Az ”újkori” első futásomra már sokkal inkább tisztán emlékszem. 2016-ban, egy a térdemben történt keresztszalag pótlás után alakult úgy az életem, hogy a rehabilitáció végeztével a futást választottam, mint a szervezetemet a sport világába visszalendítő tevékenység.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál?
Az elmúlt 15 évben egyre több területen próbáltam ki magam, jelenleg is 4 különböző sportágban vannak edzéseim (már amennyire időm engedi) heti rendszerességgel. A futással kapcsolatban az egyik kedvenc gondolatom: „There is no finish line”! A magam részéről előnyben részesítem a természetben, terepen, akár hegyekben történő mozgást és itt a leginkább azt élvezem, hogy csak telnek a kilométerek, csodálatos tájakon szaladnak a lábak … és miért is kellene megállni egy adott ponton, ha ezt ennyire élvezi az ember? Nincs célvonal, csak menj!
Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben? Lehet ez egy váratlan fordulat, egy megható találkozás, vagy egy olyan pillanat, ami igazán különlegessé tette az adott futást.
A hasonló kérdésekre mindig az eddigi leghosszabb futásom emléke ugrik be. Sikerült több maratont is abszolválnom, de én úgy gondoltam, hogy az 50km egy olyan határ, ami igazán ultrafutóvá tesz valakit. Jó formában voltam, neveztem, de a világjárvány miatt a versenyek halasztásra kerültek. A pótidőpont közel 2 évvel később volt és teljesen megfeledkeztem róla, hogy bent hagytam a nevezésem. Sokan emlegetnek bolondként, így ennek megfelelve természetesen nem dobtam el a lehetőséget. Igaz sokkal rosszabb állapotban, de nekilendültem az 54km-es, közel 2000m szinttel teljesítendő versenynek. A kérdésre adott válaszom ezáltal 9óra 37perc és 6 másodperc pillanatainak összessége. Imádtam mindet. Nagyon szeretek ismeretlen helyeken járni és itt kaptam bőven ebből. Az elejétől a végéig annyira élveztem, hogy akár most is fel tudnám idézni az összes kanyart, ami az ottani pályán volt. Maga a kihívás és természetesen annak teljesítése az, ami számomra ilyen emlékezetessé tette az eseményt. Persze utána közel 45 percet ültem a célvonaltól 5 méterre a földön, de életem legjobb döntése volt, hogy nem futamodtam meg és nem hagytam veszni ezt az élményt.
Mi motivál most, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson?
Jelenleg a családom, a gyermekeim azok, akikkel hasonló eseményekre szoktam járni. A mostani futásra számomra ők a motiváció. Közös élményt szerezni, együtt futni a 3 és 2 éves törpikkel. „Apa majd edz még külön, ha lesz ideje.” Mint testnevelő tanár mindig is fontos volt számomra, hogy átadjam a mai fiataloknak az egészségmegőrzés, az aktív életvitel és a mozgásra való igény elveit. Futónagykövetként talán még többeket el tudok érni és természetesen feljebb is tekinthetek, az idősebb korosztályokra is szeretnék hasonló hatással lenni. Az üzenet rendkívül egyszerű: Aki nevez az ott lesz és tesz önmaga boldogságáért. Aki nem, az lemarad és kevesebb lesz egy csodás élménnyel.
Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál?
Azt gondolom, hogy a legfontosabb ezen a területen, hogy kitaláld azt, hogy számodra miért fontos és mit fog jelenteni a futás. Én például sok sportágat sokkal komolyabban vettem, de itt minden az élvezetről és karbantartásról szól. Kezdésként tedd meg az első lépést, menj el az első alkalommal futni és onnantól találd meg azt az utat, amelyen a tested és életed legtöbbet profitál majd a futástól. Hajrá!
(Horváth András, képek forrása: FB)
ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.