+36 30 9937302

horvathandras@elmenyzona.hu

Blog

CSÁBRÁK ANDRÁS – FUTÓNAGYKÖVET – BUSÓK NYOMÁBAN

BUSÓK NYOMÁBAN FUTÓFESZTIVÁL

Futónagykövet

MOHÁCS, 2025. március 1. szombat

Csábrák András a mohácsi futófesztiválaz újabb futónagykövete, aki egy kiemelkedő sportoló és edző, a maratonfutás, az Ironman versenyek és az ultrafutás világában is jelentős eredményeket ért el. Kétszeres Ironman versenyzőként nemcsak a kitartását, hanem a szívós munkáját is bizonyította, ami számos sportoló számára inspiráló példa. Emellett funkcionális edzőként segíti mások fejlődését, tudását a FittBody Hosszúhetény alapító tagjaként kamatoztatja. András elhivatottsága nemcsak a saját teljesítményeiben, hanem a közösségért tett erőfeszítéseiben is megnyilvánul, hiszen BSI futónagykövetként is tevékenykedik.
Folyamatosan motiválja a körülötte lévőket, hogy lépjenek ki komfortzónájukból, és tapasztalják meg a futás örömét. Kiemelkedő teljesítményeivel és elkötelezettségével nemcsak a versenytársak, hanem a sportág iránt érdeklődők számára is példát mutat. A következő kérdések segítségével szeretnénk közelebb hozni hozzátok futónagykövetünket, hogy ti is megismerjétek, miért olyan különleges számára a futás, és mit jelent neki ez az életforma.
Hogyan érzed magad abban a szerepben, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit jelent számodra ez a megtiszteltetés, és hogyan szeretnéd inspirálni a résztvevőket?
Nagyon köszönöm a megkeresést. Szívesen vállalom  ezt a futónagyköveti szerepet.  Remélem néhány jó gondolattal én is hozzájárulhat az eseményhez.
Mi indított el téged a futás útján? Hogyan talált rád ez a sport, és milyen érzésekkel emlékszel vissza az első lépéseidre?
Falun nőttem fel, akkor még internet meg mindenféle kütyük nélkül. Rengeteget rúgtuk a focit, bringáztunk, kirándultunk. Szóval a mozgás természetes volt gyerekként. A családomban is jellemző volt a sport szeretete.  A futás nem is volt tudatos választás. Olyan természetes dolog volt. Először komolyabban 17 évesen találtam ki hogy lefutom a budapesti félmaratont…következő évben a maratont is…egész évben egy  maximum két versenyre készültem a falum határában futkorászva. Akkoriban még megszóltak. Nem értették mit kell itt futkorászni. De nem hagytam magam. 
 Semmit sem tudtam az edzéstervekről, frissítésről futósérülésekről. Így elég sok mindent tapasztalati úton sikerült megtanulnom. Aztán amikor az első maratonomon célba értem ,talán az volt az amikor éreztem hogy ez egy különleges dolog. Később aztán sok féle sportot kipróbáltam, de a futás valahogy mindig ott volt az első helyen. Ma már mindennapjaim része. Nem csak a versenyek miatt, hanem mert ez már nem csak hobby, hanem egy életforma!
Mit jelent neked a közösségi futás? Szívesebben futsz másokkal együtt, vagy inkább egyedül élvezed a kilométereket? Hogyan formálja a futóközösség az életedet?
Futni jó. Egyedül futni is. Én elég sokat futok egyedül. Ilyenkor szeretek mindent kizárni és megélni a jelent. Elég kevés olyan élethelyzet van az ember életében amikor jelen  és mindent külső tényezőt ki tud zárni a gondolataiból.  De közösségben futni is szuper.. A sportban mindenki egyforma. Mindegy hogy honnan jött, milyen élethelyzetben van, mennyire gazdag vagy szegény. Pont emiatt egy jó futó közösség nem megoszt hanem összekovácsol hasonló gondolkodású embereket. 
Ha visszagondolsz egy igazán emlékezetes futásodra, melyik jut eszedbe először? Mi tette különlegessé azt a napot? Egy gyönyörű táj, egy meghatározó pillanat vagy egy váratlan találkozás?
Nehéz kérdés. Mindegyik futás más. Mindegyik valamiért emlékezetes. Mindegyikben vannak magasságok és akár megélt mélységek is, amik pont a megélés miatt lettek fontosak. De ha már pillanatokat kell kiválasztanom, akkor  a célba érkezés perceit választanám. 
Volt-e már olyan futásod, amikor szinte repültél, és teljes flow-élményben voltál? Hogyan élted meg azt a pillanatot, és milyen benyomások, érzések maradtak meg benned?
Természetesen volt több ilyen élményem is. Volt hogy egy edzés alkalmával gyönyörű naplementében futottam és elkapott az érzés. Volt hogy az Ultrabalatonon 90 km-nél éreztem ezt az érzést. Persze ez nem jön mindig. De ha jön akkor meg kell élni. ott és akkor…aztán ahogy jön el is múlik és akkor menni kell tovább hogy egyszer csak újra átélhessem.
Mit üzensz azoknak, akik még csak gondolkodnak azon, hogy részt vegyenek a Busók Nyomában Futófesztiválon? Miért érdemes szerinted belevágniuk, akár kezdőként is?
Egy versenyen nem csak azért indul az ember, mert eredményeket akar elérni. Egy rendezvényen egy csomó olyan inger is éri az embert ami inspiráló lehet. A futás nem csak a magányosok  sportja. Egy ilyen élmény egészen új távlatokat nyithat meg a mindennapokban. A kezdőknek is csak azt tudom mondani, hogy a futás egy életforma. Képes egy új irányt adni a mindennapoknak. A de ehhez kitartás és türelem kell… 
Hogyan kapcsolódik a futás és a fitneszoktatói tevékenységed? Hogyan egészíti ki ez a két szenvedély egymást, és hogyan segít a munkád a sportolói életformád fenntartásában?
Ez a két dolog kéz a kézben jár. Ez egy életforma ami magával hoz egy csomó tapasztalatot, tudást. Jó dolog ezeket átadni másoknak, miközben kedvet is csinálsz a sporthoz. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a sport és a rendszeres testmozgás és ezzel együtt az egészségtudatos életmód sokakat még mindig hidegen hagy. Ez ellen tenni kell.
Ha valaki most kezdené a futást, mit tanácsolnál neki? Mi az a legfontosabb dolog, amit te a saját tapasztalataid alapján megtanultál?
Türelem, akarat, alázat. Ez a sport lényege. Amikor edzéstervezés miatt felkeresnek, van hogy első kérdések egyike, hogy milyen cipőt, milyen márkájú órát vegyek. A válaszom, hogy nem ezekkel a kérdésekkel kell kezdeni. Hanem, hogy tényleg akarom- e? Van-e hozzá türelmem? Képes vagyok e az edzésterveket végigcsinálni. Képes vagyok e szembenézni a gyengeségeimmel?  Mert lehet bármilyen csilli-villi a felszerelésem, ha képtelen vagy ok fókuszálni a feladatra. A futás nem mindig flow élmény. Van, hogy nehéz rávenni magunkat. De ez a nehéz érzés csak addig tart, amíg felhúzzuk a cipőt kilépünk az ajtón és megtesszük az első lépéseket. Szóval ezt a pár métert kell megtenni és akkor már menni fog.  
Szóval, találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen!

(Horváth András)

ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT