Fejesné Dr. Takács Viktória TRF FUTÓNAGYKÖVET

Fejesné Dr. Takács Viki futónagykövet, aki nemcsak a kilométereket gyűjti, hanem inspirációt is ad a futás szerelmeseinek a Busók Nyomában Futófesztiválon. A Testébresztő Reggeli Futások (TRF) házigazdájaként olyan korán indítja a napot, hogy aki csatlakozik hozzájuk, az szinte „a tésztával együtt kel”. Kicsit őrültek, hiszen akkor húzzák fel a futócipőt, amikor mások még álmukban az oldalukra fordulnak. Ennek ellenére vagy éppen ezért nagyon szeretjük őket! Viki története a futás szabadságáról, a közösség erejéről és a kitartásról szól, amely végigkísérte egész életét. Hogyan lett egy egyszerű tornacipős gyerekből elhivatott futónagykövet? A következő interjúból megtudhatjátok, mit jelent számára a mozgás, és miért érdemes csatlakozni a fesztiválhoz!

– Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra?

Már általános iskolás koromba szerettem futni. Szerettem, amikor otthonról kifuthattam a parkba a fák közé, vagy föl az erdészet lovaihoz az erdőbe. Ez mindig megnyugtatott. A futás az erdő, az állatok akkor is és a mai napig is remek kombináció. Nem volt nagy táv kb. 3-4 km oda-vissza. Futócipő? Az a klasszikus tornacsuka volt.

 

– Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál? Hogyan kapcsolódik a mindennapjaidhoz, és mit ad neked érzelmi, mentális vagy akár spirituális szinten?

14 éves koromban azt mondták egy kis gerincprobléma miatt lehet, hogy többet nem futhatok, sportolhatok. Szerencsére nem így lett! Az egész eddigi életemet végigkísérte a sport, ezen belül is a futás volt az, amihez mindig visszatértem, mivel ez egy nagyon szabad sport, amihez tényleg csak egy jó cipő kell. Futottam egyedül, aztán két nagyobb gyermekemmel, néha a szomszédasszonyommal, majd a legkisebb fiúnkkal, és egy kedves futóbaráttal, legvégül pedig a FutaPécs SE tagjaihoz csatlakozva remek futótársakkal, futóbarátokkal.

Régebben a 3-5 km volt a maximális futótávom. A futásokat úgy próbáltam beilleszteni a mindennapokba, hogy a legkevesebb időt vegye el a napi feladatoktól. A kicsi gyermekek fogékonyak, így szívesen jöttek velem a faluba akár futni, akár az iskolába tornázni vagy sétálni. A legkisebb gyermekem edzései alatt is futottam egy kedves futóbaráttal, aki rávett a 6-7 km-es távokra. Ekkor tanultam meg, hogy beszélgetni is lehet futás közben.

Később már egyedül folytattam a távok emelését, és először vettem részt versenyen országúti futáson. Akkori legkedvesebb élményem, amikor férjem és legkisebb fiunk Adrián kísértek, és ő egy Hajrá Anya plakátot rajzolt csupa szívecskével. Amikor elhajtottak mellettem kiabált, és az autó üvegéhez szorította a rajzot (ami ma is megvan).

 

– Volt-e olyan futásod, amikor teljesen flow-élményben voltál? Csukd be a szemed, és képzeld el újra azt a pillanatot!

2018-ban lefutottam életem első félmaratonját. Egyik legszebb, legkeményebb, legviccesebb futóélményem. Nyaraltunk és reggel elindultam, hogy ma megcsinálom! 26 fokban indultam (később már 32 fok volt), csodás környezetben. 18 km után (étlen-szomjan) visszaérkeztem a városkába, kedvenc kávézónknál megállva egy pohár vízre, egy finom tejeskávéra, teljesen elkeseredve. Férjem és Adrián odajöttek reggelizni. Robi csodálkozva nézte, hogy miért vagyok szomorú hiszem már 18 km-t futottam. Mondtam, hogy úgy éreztem ez a félmaraton most a lábamban van. Csodálkozva rámnézett és megkérdezte, hogy a versenyeken nincs frissítés, tudok tovább futni? No igen, néha kívülről kell nézni a dolgokat! A legjobb még akkor jött! Adrián mondta, hogy a maradékot lefutja velem! Így is lett. Még rátettünk 3,5 km-t, hogy biztos jó legyen! Óriási boldogság volt!

– Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben?

2019-ben Helyes Árpi barátom és futótársam javaslatára léptem be a FutaPécs SE-be aminek azóta is lelkes tagja vagyok.

– Milyen szerepet játszik az életedben a futás közösségi oldala? Szívesen futsz másokkal, vagy inkább magányos futó vagy? Mit ad neked a közösségi futás élménye, és mit jelenthet egy olyan esemény, mint a Busók Nyomában Futófesztivál?

Sokat dolgozom, és a futás úgy érzem egyensúlyban tart önmagammal. Amikor nagyon zsúfoltak lettek a hétköznapok csatlakoztam a FutaPécs SE hajnali futásaihoz. Ezt a futást Inhoff József barátom szervezte. Legtöbbször a Tüskésréti-tó körül futottunk, de volt, hogy már hajnalban kimentünk a Malomvölgyi-tóhoz, vagy éppen fel a Mecsekre. A hajnali futásokban az a jó, hogy a nappali tevékenységekből nem vesz el időt. Van amikor már 4:45-kor futunk (télen, nyáron), de amikor végigfutjuk a 10-13 km-t, akkor érzi az ember, hogy él! Nagyon szeretem ezt az érzést! 2024 január óta én invitálom a futótársakat a hajnali futásokra. Ezek azok a bizonyos Testébresztő Reggeli Futások (TRF). Keddenként ha tehetem megyek a Szivárvány gyermekházhoz a közösségi futásokra.

Hétvégén szoktam hosszabb távot választani valamelyik kedves helyemen. Pellérd, Orfű, Mecsek, Csákvár vagy amerre éppen járok. Szeretem a szép tájakat. Szeretek egyedül és szeretek csapatban is futni! Fantasztikus, amikor egy-egy rendezvényen sokan részt veszünk a csapatból, mert az mindig egy örömünnep!

Segítőként is örömmel veszek részt futórendezvényeken. Az egyik nagy büszkeségem pedig az, hogy már kétszer megrendezhettük a FutaPellérd futóversenyt!

– Mi motivál most, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson?

Nagyon megtisztelő számomra a felkérés, hogy a Busók Nyomában Futófesztivál futónagykövete lehetek! Régóta szerettem volna ennek az eseménynek részese lenni, így ez most dupla öröm a számomra! Szeretném, ha minél többen csatlakoznátok ehhez a remek rendezvényhez! Ugye szeretnétek velünk búcsúztatni a telet?

– Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál?

Ha valaki ezt a sportot választja akkor megtanít minket a határainkra, de arra is, hogy ha nem is bízunk magunkba igenis képesek vagyunk a fejlődésre, kitartásra, egyfajta alázatra. Bármennyit futok, akármennyire elfáradok minden porcikámba érzem, hogy élek!

És hajrá, hajrá! Találkozzunk 2025. március 1-én a Busók Nyomában Futófesztiválon!

(Horváth András)

ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT