Hogyan válik egy futófesztivál híddá a múlt és jelen között?
A rendezvény mögött álló hajtóerő nem más, mint Majoros Kriszti, az Élményzóna Projekt vezető nagykövete, főszervező, Futónagykövet és Élménynagykövet, aki szenvedélyével és energiájával évről évre új szintre emeli az Élményzóna eseményeit. De mit jelent számára a futófesztivál, és hogyan látja a sport és a hagyományok összekapcsolódását? Ismerjétek meg őt ezen az interjún keresztül!
– 2026-ban Mohács 500. évfordulóját ünnepli, ami különösen nagy jelentőséggel bír a város történelmében. Hogyan kapcsolódik a futófesztivál a megemlékezéshez, és mit jelent számodra, hogy éppen ebben az időszakban szervezhetitek meg ezt az eseményt?
Számomra ez az esemény egyfajta híd, amely összeköti a múltat a jelennel, és az aktív, egészséges életmódra ösztönöz minket. Különösen öröm számomra, hogy a helyi közösséget mozgósíthatjuk, és közösen emlékezhetünk Mohács értékeire és örökségére. Sokan jelentkeztek Mohács és környékéről, de jönnek Budapestről, Székesfehérvárról, Veszprémből, Kalocsáról, Tapolcáról és még nagyon sok, nem éppen közeli helyről is. Ez azt gondolom azért is jó hír, mert így megismerhetik a várost, ellátogathatnak az év egyik legnagyobb eseményére, mindamellett, hogy futnak, sétálnak egy jót a mi Futófesztiválunkon. Tehát a város, a kultúra és a rendkívül jó hangulatú rendezvények megismerése forgalomnövelő hatással bírhat majd a következő évi 500. évfordulóra.
A futófesztiválunk célja, hogy összehozza a helyi közösségeket, és egy olyan élményt teremtsen, amely a kultúra és a sport örökségét ünnepli.
A futás során a résztvevők nemcsak a Selyemúton róják a kilométereket, hanem elmerülhetnek Mohács gazdag történetében és hagyományaiban, keresve a Busók szellemiségét. Izgatottan várom, hogy láthassam, hogyan formálódik ez az esemény, és milyen emlékeket gyűjtünk közösen!
– Szigetvári származásúként mit gondolsz, milyen hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg a Zrínyi Napok és a Mohácsi Busójárás között? Hogyan járulhatnak ezek a rendezvények hozzá a helyi közösségek identitásának erősítéséhez?
Mint szigetvári, nagyon izgalmas számomra összehasonlítani a Zrínyi Napokat és a Mohácsi Busójárást. Mindkét esemény mélyen gyökerezik a helyi történelemben és kultúrában, és arra hivatott, hogy összehozza az embereket, hogy ünnepeljék a közösségeik hagyományait és megemlékezzünk olyan hőstettekre, mint II. Lajos hősies helytállása Szulejmán ellen vagy Zrínyi kirohanása.
Mivel a Szigetvári Zrínyi Várban is dolgozhattam, illetve hagyományőrző is vagyok, így elég nagy rálátásom volt a Zrínyi Napokra, illetve a Mohácsi Busójáráson is részt vettem már, mint hagyományőrző. A Zrínyi Napok Zrínyi Miklós hősies tetteire emlékezik, míg a Busójárás a mohácsi busók szellemiségét idézi fel, amelyek a helyi identitás szerves részei. Mindkét esemény célja, hogy egyesítse a helyi lakosságot és vonzza a látogatókat, ezzel erősítve a közösségi kötelékeket. Itt a helyiek és a vendégek együtt élik át a kultúra ünneplését, ami fantasztikus közösségi élményeket teremt. A Zrínyi Várban átélt Zrínyi Napok atmoszférája, szellemisége mélyen megmaradt bennem, és azt gondolom, a Mohácsi Busójárás is hasonló érzéseket és maradandó emlékeket vált ki az emberekből. Számomra ez nem csupán fontos, hanem szívügyem is. A hagyományaink és a közösségünk erősítése lehetővé teszi, hogy büszkék legyünk arra, honnan jövünk, és hogy közösen őrizzük meg értékeinket.
– Szerinted milyen üzenetet hordoz a Busók Nyomában Futófesztivál a futók és a helyi lakosok számára? Hogyan tudjátok a futókat és a közönséget egyaránt bevonni a mohácsi hagyományok és történelem ünneplésébe?
A Busók Nyomában Futófesztivál üzenete rendkívül sokrétű, és reményeink szerint mind a futók, mind a helyi lakosok számára inspiráló és összekötő élményeket nyújt. Elsősorban azt szeretnénk közvetíteni, hogy a sport egy szuper lehetőség a közösségformálásra, és a mozgás öröme mellett a hagyományaink tisztelete is fontos szerepet játszik. A futófesztiválunk inkluzivitást, egészséget, közösségi élményt képvisel.
– A Szigetvári és a Mohácsi rendezvények is történelmi eseményekre épülnek. Szerinted hogyan tudnánk ezeket az emlékeket és hagyományokat úgy megőrizni, hogy közben a fiatalabb generációkat is megszólítsuk velük?
Több dolog is eszembe jut, hiszen a korábbi tapasztalataimból el tudom mondani, hogy igenis fel lehet kelteni a fiatalabb generáció érdeklődését, csak tudni kell, hogy milyen eszközökhöz nyúljon az ember.
Olyan sportolási lehetőség, mint a futás, önállóan is vonzó lehet a fiatalok számára, így a rendezvény a fizikai aktivitás keretén belül ágyazódik a kultúrába, megkönnyítve a hagyományok beépülését a fiatal generáció életébe.
De használhatjuk a fiatalok számára oly kedves online eszközöket is. A futófesztivál digitalizált tartalmai (videók, blogbejegyzések, közösségi média) szélesebb közönséghez juttathatják el a hagyományokat, és különösen vonzóak lehetnek a fiatalok számára. Az interaktív workshopok olyan tevékenységek, ahol a fiatalok közvetlenül részt vehetnek a hagyományos mesterségekben. Ezek segíthetnek fokozni a kíváncsiságot a kultúra iránt. Tapasztalataim szerint ez egy remek alkalom arra, hogy ne csak elméleti, de gyakorlati síkon is azonosulni tudjanak a fiatalok a hagyományok őrzésével.
Végül az iskolákkal való együttműködés is lehetőséget adhat a diákoknak, hogy tanulmányozzák a helyi hagyományokat és népszokásokat, szoros együttműködésben a helyi termelőkkel, különböző mesterségeket űzőkkel.
– Hogyan kezdtél el futni? Milyen célból és mi motivált?
Emlékszem a legelső futásaim egyikére. Inkább kocogásnak nevezném. Néhány kilométert sikerült csak legyűrnöm, de többször meg kellett állnom. Nagyon elfáradtam, de utána rendkívül jól éreztem magam. Amikor megismertem a legjobb barátnőmet, addigra ő már rendszeres futó volt, szinte minden nap futott. Hozzá csatlakoztam én is. Szép lassan elkezdtünk együtt futni és a végén már 10 km alatt nem is indultunk el. Persze nem versenytempót futottunk, de minden futásunk különleges volt. Ő inspirált legfőképp a mozgásra. Az érzésről is beszélnem kell, ami egy-egy futás után volt bennem. Amikor minden alkalommal hazaértem, teljesen fel voltam töltődve, jó kedvem volt és sokkal kreatívabbnak éreztem magam utána. Mindenképp ajánlom, hogy kezdj el sétálni, kocogni, futni! Mindegy, hogy futógépen kezded el, vagy a szabadban! Csak kezdd el! Ne gondolkodj, mert az ember gyorsan meggyőzi magát, hogy miért ne induljon el.
Használd Mel Robbins 5 másodperces technikáját: 5,4,3,2,1 Go!
És Találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen!
(Horváth András)
ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT