Következő futónagykövetünk Eigner Eszter!
A sport gyermekkorunk óta formálja a jellemünket, de a futás az, ami igazán megtanít minket a határaink átlépésére. Eigner Eszter, aki a labdarúgás világából érkezett a futópályákra, immár 15 éve „koptatja az aszfaltot”. Bár jelenleg egy pár hónapos kisfiú édesanyjaként a mindennapjai másfajta maratonokról szólnak, a mozgás iránti szeretete és a Mohácsi BusHOW Futófesztivál iránti lelkesedése töretlen.
Eszterrel a futás felszabadító erejéről, a kaposvári kezdetekről és a példaképek inspirációjáról beszélgettünk.
Mióta része az életednek a sport, és hogyan találtál rá a futásra?
A sport maga kisgyermek korom óta meghatározó része az életemnek, azon belül a futás lassacskán 15 éves múltra tekint vissza. Az alap sportágam a labdarúgás volt, de az azért nem áll olyan messze attól, hogy az ember – ha sokan csak egy kicsit is – szeressen futni is. A futással, mint sportág talán igazán az iskolai mezei versenyeken találkoztam, de komolyabb időt és energiát csak később kezdtem el belefektetni autodidakta módon.
Melyik volt az az élmény, amit az első igazi mérföldkőnek tekintesz?
Az első komolyabb kihívás egy félmaraton teljesítése volt, amire szülővárosomban, Kaposváron került sor a Farsangi félmaraton eseményen. Nem egy könnyű terep kezdőként, de rengeteget hozzátett, hogy a célban ott várt a családom. Számomra a futás egy felszabadító és folyamatosan kihívást adó sport, ahol az a cél, hogy folyamatosan legyőzzem önmagam.
Civilben mivel foglalkozol jelenleg, és hogyan fér bele a mozgás a mindennapokba?
Civilben jelenleg egy pár hónapos kisfiú édesanyjaként töltöm a mindennapjaimat, de a mozgás így is az életünk része. Konkrétan a futásra fordított idő és intenzitás most kicsit még háttérben van, de a szemléletmód megmaradt.
Hogyan változtatta meg a futás és a mozgás a szemléletmódodat az élet más területein? Mit tanultál magadról a kilométerek alatt?
Sok csodás emlék köt a futáshoz és rengeteg olyat köszönhetek neki, ami formálta az életem. A hosszú edzésórák, a monotóniatűrés és a kitartás nagy segéderők. A másik szegmens, amit Takács Krisztián (Csipi) fogalmazott meg egy interjúban egyszer: a lényeg, hogy ha jóban vagy önmagaddal, akkor a hosszú futások nem okoznak problémát. Szóval hatalmas segítség ez az önismerethez.
Február közepén rendezzük meg az élményfutást a Selyemúton. Mit tanácsolsz azoknak, akik egy ilyen tél végi megmérettetésre készülnek?
Sajnos most külön erre nem készülök, de mindenki, aki éppen most ezt teszi, annak az egyetlen rövid tanácsom: „A rendszeresség az egyik legfontosabb kulcs, maradj kitartó!” Az idei eseményre sajnos személyesen nem tudok majd ellátogatni, de tapasztalatból és referenciából mondom a tavalyi esemény után, hogy hatalmas élmény a verseny. Aki szereti a vizet, a Dunát, egy csodás, hangulatos várost, annak ide egyszer el KELL jönni! 🙂
Ha bárkit választhatnál a világon, hogy fusson melletted pár kilométert ezen az úton, ki lenne az és miért?
Hogy ki futna velem? Lubics Szilvi. Hosszú évek óta követem a sportolói életét és a közösségi médiának köszönhetően a napi rutinjait is. Messzemenőkig tisztelem és elismerem, amit ő véghezvitt és minden bizonnyal még fog is.
Találkozzunk Mohácson!
Bár Eszter idén a pálya széléről szurkol, az általa említett „monotóniatűrés” és „kitartás” minden résztvevőt elkísér majd a Selyemúton. A Mohácsi BusHOW Futófesztivál nemcsak a kilométerekről, hanem az önismeretről és a Duna-parti város varázsáról is szól.
Ne maradj le te sem a 2026-os élményről!
Időpont: 2026. február 14. 
Helyszín: Mohács 
Részletek és jelentkezés: elmenyzona.hu