Tóth Rozi számára a futás nem csupán sport, hanem egy életforma. A PROHUMAN Futónagyköveteként inspirál másokat, miközben saját határait is folyamatosan feszegeti. Az első futócipő felhúzásától az Ultrabalaton flow-élményéig mesélt nekünk arról, mit jelent számára a mozgás, a közösség ereje és a Busók Nyomában Futófesztivál különleges hangulata. – Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra? Természetesen, emlékszem arra a pillanatra, amikor először húztam futócipőt. 😊 Gyermekkoromtól kezdve, az általános iskola és a gimnázium évein át 12 éven keresztül kosárlabdáztam. A sport iránti szeretetem mélyen gyökerezik idáig, és a kosárlabda edzések során már megkedveltem a futást. Egyetemistaként aztán a tatai Minimaraton volt az első igazi futóverseny, ami meghatározó élményként él bennem, és ennek kapcsán mondhatom el azt, hogy először húztam futócipőt. Egy héttel a verseny előtt, hirtelen elhatározással indultam el, és a 14 kilométeres táv során megtapasztalhattam, hogy képes vagyok legyőzni a saját határaimat. A Minimaraton azóta nem csak egy szép emlék, hanem egy visszatérő szenvedélyemmé vált. Szülővárosom, Tata büszkeségeként tekintek erre az eseményre, és minden évben örömmel veszek részt rajta és a kedvenc futóköreim helyszíne is egyben. – Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál? Hogyan kapcsolódik a mindennapjaidhoz, és mit ad neked érzelmi, mentális vagy akár spirituális szinten? A futás nem csupán a testet, hanem a lelket is edzi, segít a stresszoldásban és a kikapcsolódásban. Kitartásra, türelemre tanít, és segít legyőzni a bennünk rejlő akadályokat. Számomra a futás nemcsak sport, hanem egy meditáció, önismereti utazás is egyben, és az „énidőm”. A vezetői példamutatás pedig a sport terén nem csupán egyéni előnyökkel járhat, hanem pozitívan hat az egész közösségre. Erősíti a csapatszellemet, növeli a motivációt, és hozzájárul egy egészségesebb és produktívabb munkahelyi környezet kialakításához. Sőt a futás vagy bármilyen sport által szerzett sikerélmények átvihetőek a munkahelyi teljesítményre is. – Volt-e olyan futásod, amikor teljesen flow-élményben voltál? Csukd be a szemed, és képzeld el újra azt a pillanatot! Hol voltál, milyen tájat láttál magad körül? Milyen illatok, színek, hangok vettek körül? És hogy érezted magad testileg és lelkileg? Tényleg add át nekünk azt az ihletett, áldott állapotot, élményt! Igen, volt olyan futásom, amikor teljesen átadtam magam a flow-élménynek, ráadásul egy igazán különleges alkalommal, az Ultrabalaton versenyen, a Prohuman céges csapatával. A legcsodálatosabb ebben az volt, hogy a kollegáimmal közösen, minden nehézség és akadály ellenére, szívvel-lélekkel elértük a célt, és együtt körbefutottuk a Balatont. Ez nem csupán egy verseny volt számunkra, hanem egy igazi közösségi élmény, ahol a sport is összekötött bennünket, melyre mindig büszkén emlékezünk. A legtöbb erőt és kitartást kollégáink, barátaink és családtagjaink adták, akik végig mellettünk álltak, és lelkesen szurkoltak a verseny teljes ideje alatt. Sokat jelentett, hogy egy támogató közösség áll mögöttünk. – Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben? Lehet ez egy váratlan fordulat, egy megható találkozás, vagy egy olyan pillanat, ami igazán különlegessé tette az adott futást. Számos különleges emlékem van, pl. amikor gyermekeimmel is futhattam iskolai futóversenyen, de az egyik legkedvesebb az Ultrabalaton futóversenyhez kötődik. Az éjszakai szakaszomon futottam egyedül, és ahogy közeledett a hajnal, a befutó szakasz utolsó kilométereinél várt rám egy kolleganőm. Ő már közel 24 órája fáradhatatlanul támogatta a csapatot, ennek ellenére mégis, a fáradtságot félretéve velem együtt befutott az utolsó métereken is. Ez a gesztus számomra a csapatszellem és a támogatás legszebb példája volt. – Milyen szerepet játszik az életedben a futás közösségi oldala? Szívesen futsz másokkal, vagy inkább magányos futó vagy? Mit ad neked a közösségi futás élménye, és mit jelenthet egy olyan esemény, mint a Busók Nyomában Futófesztivál? Nagy örömmel futok másokkal, különösen a barátaimmal. Minden héten kétszer találkozunk, hogy együtt kocogunk. Ezek a reggelek nem csupán a futásról szólnak, hanem a baráti kapcsolataink ápolásáról is. A versenyeken viszont általában egyénileg indulok, ahol a félmaraton a kedvenc távom, amit már többször is teljesítettem. Természetesen, a közös, baráti futások mellett vannak olyan események is, ahol a nagyobb közösség erejét is megtapasztalhatjuk. Különösen azokat a versenyeket emelem ki, ahol a cégünk támogatóként is jelen van, mint például a Sarudon megrendezett Prohuman Tisza-tavi Összefutás, vagy most éppen a Busók Nyomában Futófesztivál. Ezek az alkalmak nem csupán a futás örömét nyújtják, hanem a közös találkozások és a sport iránti szenvedélyünk megélésének helyszínei is. – Mi motivál most, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson? Futónagykövetként való futás számomra egy egészen új és izgalmas kihívás. Rendkívül motiváló, hogy egy olyan helyen futhatok, ahol még soha, és ráadásul mindezt a cégünk, a Prohuman képviseletében tehetem. Ez egy kivételes lehetőség, hogy a futás iránti szenvedélyemet megosztva másokat is mozgásra ösztönözzek. – Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál? Soha nincs késő elkezdeni a futást. Nem kell rögtön maratoni távokat teljesíteni, vagy profi versenyzővé válni. A futás egy olyan lehetőség, amit bárki, bármikor és bárhol gyakorolhat, és amivel aktívan tehet az egészségéért. Legyen szó egy rövid, 10 perces kocogásról a parkban, vagy egy hosszabb, hétvégi futásról a természetben, minden lépés számít, és akár egyedül, akár egy jó társaságban is futhatsz. Szóval, húzz futócipőt, és indulj el – az egészségedért, a jó közérzetedért, önmagadért! És Találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT

Hogyan válik egy futófesztivál híddá a múlt és jelen között? A rendezvény mögött álló hajtóerő nem más, mint Majoros Kriszti, az Élményzóna Projekt vezető nagykövete, főszervező, Futónagykövet és Élménynagykövet, aki szenvedélyével és energiájával évről évre új szintre emeli az Élményzóna eseményeit. De mit jelent számára a futófesztivál, és hogyan látja a sport és a hagyományok összekapcsolódását? Ismerjétek meg őt ezen az interjún keresztül! – 2026-ban Mohács 500. évfordulóját ünnepli, ami különösen nagy jelentőséggel bír a város történelmében. Hogyan kapcsolódik a futófesztivál a megemlékezéshez, és mit jelent számodra, hogy éppen ebben az időszakban szervezhetitek meg ezt az eseményt? Számomra ez az esemény egyfajta híd, amely összeköti a múltat a jelennel, és az aktív, egészséges életmódra ösztönöz minket. Különösen öröm számomra, hogy a helyi közösséget mozgósíthatjuk, és közösen emlékezhetünk Mohács értékeire és örökségére. Sokan jelentkeztek Mohács és környékéről, de jönnek Budapestről, Székesfehérvárról, Veszprémből, Kalocsáról, Tapolcáról és még nagyon sok, nem éppen közeli helyről is. Ez azt gondolom azért is jó hír, mert így megismerhetik a várost, ellátogathatnak az év egyik legnagyobb eseményére, mindamellett, hogy futnak, sétálnak egy jót a mi Futófesztiválunkon. Tehát a város, a kultúra és a rendkívül jó hangulatú rendezvények megismerése forgalomnövelő hatással bírhat majd a következő évi 500. évfordulóra.A futófesztiválunk célja, hogy összehozza a helyi közösségeket, és egy olyan élményt teremtsen, amely a kultúra és a sport örökségét ünnepli.A futás során a résztvevők nemcsak a Selyemúton róják a kilométereket, hanem elmerülhetnek Mohács gazdag történetében és hagyományaiban, keresve a Busók szellemiségét. Izgatottan várom, hogy láthassam, hogyan formálódik ez az esemény, és milyen emlékeket gyűjtünk közösen! – Szigetvári származásúként mit gondolsz, milyen hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg a Zrínyi Napok és a Mohácsi Busójárás között? Hogyan járulhatnak ezek a rendezvények hozzá a helyi közösségek identitásának erősítéséhez? Mint szigetvári, nagyon izgalmas számomra összehasonlítani a Zrínyi Napokat és a Mohácsi Busójárást. Mindkét esemény mélyen gyökerezik a helyi történelemben és kultúrában, és arra hivatott, hogy összehozza az embereket, hogy ünnepeljék a közösségeik hagyományait és megemlékezzünk olyan hőstettekre, mint II. Lajos hősies helytállása Szulejmán ellen vagy Zrínyi kirohanása. Mivel a Szigetvári Zrínyi Várban is dolgozhattam, illetve hagyományőrző is vagyok, így elég nagy rálátásom volt a Zrínyi Napokra, illetve a Mohácsi Busójáráson is részt vettem már, mint hagyományőrző. A Zrínyi Napok Zrínyi Miklós hősies tetteire emlékezik, míg a Busójárás a mohácsi busók szellemiségét idézi fel, amelyek a helyi identitás szerves részei. Mindkét esemény célja, hogy egyesítse a helyi lakosságot és vonzza a látogatókat, ezzel erősítve a közösségi kötelékeket. Itt a helyiek és a vendégek együtt élik át a kultúra ünneplését, ami fantasztikus közösségi élményeket teremt. A Zrínyi Várban átélt Zrínyi Napok atmoszférája, szellemisége mélyen megmaradt bennem, és azt gondolom, a Mohácsi Busójárás is hasonló érzéseket és maradandó emlékeket vált ki az emberekből. Számomra ez nem csupán fontos, hanem szívügyem is. A hagyományaink és a közösségünk erősítése lehetővé teszi, hogy büszkék legyünk arra, honnan jövünk, és hogy közösen őrizzük meg értékeinket. – Szerinted milyen üzenetet hordoz a Busók Nyomában Futófesztivál a futók és a helyi lakosok számára? Hogyan tudjátok a futókat és a közönséget egyaránt bevonni a mohácsi hagyományok és történelem ünneplésébe? A Busók Nyomában Futófesztivál üzenete rendkívül sokrétű, és reményeink szerint mind a futók, mind a helyi lakosok számára inspiráló és összekötő élményeket nyújt. Elsősorban azt szeretnénk közvetíteni, hogy a sport egy szuper lehetőség a közösségformálásra, és a mozgás öröme mellett a hagyományaink tisztelete is fontos szerepet játszik. A futófesztiválunk inkluzivitást, egészséget, közösségi élményt képvisel. – A Szigetvári és a Mohácsi rendezvények is történelmi eseményekre épülnek. Szerinted hogyan tudnánk ezeket az emlékeket és hagyományokat úgy megőrizni, hogy közben a fiatalabb generációkat is megszólítsuk velük? Több dolog is eszembe jut, hiszen a korábbi tapasztalataimból el tudom mondani, hogy igenis fel lehet kelteni a fiatalabb generáció érdeklődését, csak tudni kell, hogy milyen eszközökhöz nyúljon az ember.Olyan sportolási lehetőség, mint a futás, önállóan is vonzó lehet a fiatalok számára, így a rendezvény a fizikai aktivitás keretén belül ágyazódik a kultúrába, megkönnyítve a hagyományok beépülését a fiatal generáció életébe.De használhatjuk a fiatalok számára oly kedves online eszközöket is. A futófesztivál digitalizált tartalmai (videók, blogbejegyzések, közösségi média) szélesebb közönséghez juttathatják el a hagyományokat, és különösen vonzóak lehetnek a fiatalok számára. Az interaktív workshopok olyan tevékenységek, ahol a fiatalok közvetlenül részt vehetnek a hagyományos mesterségekben. Ezek segíthetnek fokozni a kíváncsiságot a kultúra iránt. Tapasztalataim szerint ez egy remek alkalom arra, hogy ne csak elméleti, de gyakorlati síkon is azonosulni tudjanak a fiatalok a hagyományok őrzésével.Végül az iskolákkal való együttműködés is lehetőséget adhat a diákoknak, hogy tanulmányozzák a helyi hagyományokat és népszokásokat, szoros együttműködésben a helyi termelőkkel, különböző mesterségeket űzőkkel. – Hogyan kezdtél el futni? Milyen célból és mi motivált? Emlékszem a legelső futásaim egyikére. Inkább kocogásnak nevezném. Néhány kilométert sikerült csak legyűrnöm, de többször meg kellett állnom. Nagyon elfáradtam, de utána rendkívül jól éreztem magam. Amikor megismertem a legjobb barátnőmet, addigra ő már rendszeres futó volt, szinte minden nap futott. Hozzá csatlakoztam én is. Szép lassan elkezdtünk együtt futni és a végén már 10 km alatt nem is indultunk el. Persze nem versenytempót futottunk, de minden futásunk különleges volt. Ő inspirált legfőképp a mozgásra. Az érzésről is beszélnem kell, ami egy-egy futás után volt bennem. Amikor minden alkalommal hazaértem, teljesen fel voltam töltődve, jó kedvem volt és sokkal kreatívabbnak éreztem magam utána. Mindenképp ajánlom, hogy kezdj el sétálni, kocogni, futni! Mindegy, hogy futógépen kezded el, vagy a szabadban! Csak kezdd el! Ne gondolkodj, mert az ember gyorsan meggyőzi magát, hogy miért ne induljon el.Használd Mel Robbins 5 másodperces technikáját: 5,4,3,2,1 Go! És Találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT  

Busók Nyomában Futófesztivál, Mohács, 2025.03.01. Hikike sétanagykövet lett. Horváth Ildikó sosem a kényelmes megoldásokat keresi – számára a komfortzóna ismeretlen fogalom. A Tudatos Szülők Egyesületének mozgatórugója, aki mindig ott van, ahol pezsgés, közösség és lendület születőben van. Most a Busók Nyomában Futófesztivál sétanagyköveteként újabb kihívást kapott: arra inspirál másokat, hogy mozduljanak meg és élvezzék a közös sétát. Hiszen nem mindenki futó, de sétálni bárki tud – és ha már elindulunk, miért ne tennénk jó társaságban, felszabadultan? Hikike lendülete átragad mindenkire, így aki még bizonytalan, hamar kedvet kaphat a csatlakozáshoz.   – Milyen érzés, hogy téged kértek fel a „Busók Nyomában Futófesztivál” sétanagykövetének? Mit jelent ez számodra, és hogyan tudnád a sétálókat lelkesíteni a részvételre, hogy ők is jól érezzék magukat? Hatalmas megtiszteltetés, hogy rám gondoltatok.  Mint futónagykövet vicces lett volna, testalkatomból adódóan,  bár sokszor elképzeltem magam fejhallhatóval a fejemen, ahogy rovom a köröket a Nevkó pályáján, de rég rá kellett jönnöm, a futás nem mindenkinek való. S pont ez tetszik a kezdeményezésben, hogy nem zár ki senkit a lehetőségtől, hiszen sétálni kortól, nemtől függetlenül mindenki tud. S igen is minél többen megmozdulunk, annál nagyobb az élmény. – Szerinted milyen a közösségi séta? Jobban szeretsz másokkal együtt sétálni, vagy inkább egyedül szereted bejárni a környéket? Mit ad neked, ha másokkal sétálhatsz együtt? Biztos, hogy nagy kaland lesz. Maga a hangulat. A pezsgés, ahol ennyi ember egyszerre megjelenik, hogy célba érjen, ki futva, ki sétálva, hatalmas adrenalin. Van az, amikor az ember csak egyedül vagy kettesben akár sétálni. De a tömeges sétának is meg van a maga varázsa. Maga az, hogy egy ekkora csapatnak a része lehetsz, s akár mások beszervezésével egy kicsit a mozgatórugója is. – Melyik a legemlékezetesebb sétád eddig? Miért pont az ugrik be először? Valami szép helyen jártál, történt valami érdekes, vagy csak egyszerűen jól érezted magad? Nekem a legnagyobb szerelem városom Eger. Sok évig látogattam több üzleti célból is. Eger macskaköves utcáit róni, szerintem az egyik legszuperebb élmény. A vár körül is, meg a sok kis rejtett utcán. Egy csoda az a város. Bár nekem ilyen Pécs is. Mikor kicsik voltunk a bátyámnál a mamámékhoz jöttünk ide nyaralni. Sokszor barangoltunk a Barbakán  környéken,  vagy a Tettyén, vagy éppen  fent a Mecsekben. Szerintem ez mindig megunhatatlan,  ahogy Malomvölgy is. – Mit mondanál azoknak, akik még nem döntötték el, hogy elinduljanak-e a Busók Nyomában Futófesztiválon sétálóként? Miért gondolod, hogy érdemes lenne nekik is részt venni, még akkor is, ha nem szoktak sokat sétálni? Én úgy gondolom 2 km nem egy akkora táv, amit ne lehetne lesétálni. Nincs időhöz kötve. Mindenki jön a maga tempójában. Nem szoktál sétálni? Na és? Akkor hajrá! Gyere, kezdd el most! Gyere velünk! Ez olyan emlék lesz, amit kár lenne kihagyni! Mit veszíthetsz, ha eljössz? Sok jó ember, lelkesedéssel, friss levegőn, a Duna-parton? Kell ennél több?  Én azt mondom találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZT IVÁL: MEGNÉZEM ITT

A jövő irányába: Siptár Dávid a futás és az innováció mentén. Egyetemi futónagykövet.   A PTE évek óta elkötelezett a sport és az egészséges életmód népszerűsítése mellett, és szükség van olyan hiteles személyiségekre, akik ezt a szemléletet képviselik. Te az egyetemi innováció és a gazdasági kapcsolatok területén már bizonyítottad, hogy a fejlődés és a hosszú távú gondolkodás meghatározza a munkád. Emellett aktív futóként is példát mutatsz, hiszen idén is rajthoz állsz a Busók Nyomában Futófesztiválon.Úgy gondoljuk, hogy a sport és az innováció összekapcsolása inspiráló üzenet lehet az egyetemi közösség számára. Ezzel kapcsolatbankerestük Dávidot. – Mi motivál a futásban, és hogyan kapcsolódik ez a napi munkádhoz az egyetemen? A futás egy részben meditatív állapot, amikor teljesen ki tudok kapcsolni. Hagyom, hogy a gondolataim jöjjenek, menjenek, megfigyeljem őket. Ez nagyon sokat segít abban, hogy a napi információk, sokszor hirtelen benyomások elrendeződjenek és tisztán lássam azt, ami fontos vagy ami elindít bennem mélyebb érzéseket. Mindemellett a futás egy nagyon tiszta állapot, amikor semmilyen külső elvárásnak nem kell megfelelni és kizárólag a magam számára állított céloknak kell megfelelni… ha pedig ez nem sikerült, akkor sincs baj, hiszen a határaink megismerése és tisztelete is képes tanítani, alázatra nevelni. Ezzel a szemlélettel bárhogy is alakul az edzés vagy egy verseny, biztos lesz benne sikerélmény. – Egyetemi vezetőként sokat foglalkozol új ötletekkel és kreatív megoldásokkal. Hogyan segít a futás a gondolkodásban és az új lehetőségek felismerésében? Az ötletek legnagyobb része az akadémiai kutatóktól érkezik, ők a fejlődés motorja. Mi a kollégáimmal többek közt innovációmenedzsment és projektfejlesztési feladatokat végzünk. A futás, ahogy említettem is alázatra tanít: nem vagyunk képesek mindent átlátni, mindent megérteni a maga mélységeiben, de ha nyitottan állunk hozzá az egyes témákhoz, érdeklődőek vagyunk és elfogadjuk, hogy hol van támogató szerepünk a folyamatokban és hol vannak a határaink, akkor hatékonyan tudjuk előrébb vinni ezeket a projekteket és eredményes együttműködések tudnak születni. – Az innováció és a sport egyaránt kitartást igényel. Vannak olyan tapasztalatok a futásból, amelyeket az egyetemi munkád során is alkalmazni tudsz? Sokszor előfordul, hogy egy-egy témának, feladatnak, nagyobb projektnek többször is neki kell futni vagy a korábbi elképzeléseken a tapasztalat fényében szükséges módosítani. Ez így van a futásban is. Nagyjából 3-4 éve kezdtem el rendszeresen futni, de mindig felmerült egy hiba, sérülés, nem várt fejlemény, ami miatt visszaestem és újból kellett kezdeni az építkezést. Az újbóli nekifutásoknál azonban hiába érzem magam fizikailag gyengébbnek, mentálisan, tapasztalati szinten erősebb vagyok és így a fejlődés is gyorsabb lesz, már ami a saját képességeim szerint elérhető. – A PTE számára fontos a hallgatók és az egyetemi közösség aktivitásának növelése. Mit gondolsz, hogyan lehetne még jobban összekapcsolni az egyetem innovációs tevékenységeit és a sportot? A PTE élen jár az sport- és egészségtudományi területek oktatásában és számos saját és kollaborációkon alapuló kutatásában. Ezen kívül jelentős szerepet vállal az egyesületi sportélet, a szabadidős és tömegsportok szervezésében is. A PTE-n megtalálható minden ismeret, amely az egészséges életmód kialakításához nyújt támogatást. Ez utóbbi talán a kulcs, hiszen a sport önmagában nem megoldás, hanem egy eszköz, amely megfelelően alkalmazva pozitív hatásokat fejt ki, de életvitelszerű változásokra lesz szükség ahhoz, hogy ezek valóban tartósak legyenek. Az egyetemi kutatási eredmények, az életmód javítását támogató ismeretek átadása és folyamatos közvetítése szolgálhatja ezt a célt. Ehhez folyamatos és tömegeket elérő, érthető kommunikációra van szükség, amelynek a PTE számos felületet biztosít és élen jár ezen a területen. Emlett a PEAC-nak köszönhetően több, mint 1500 igazolt sportoló és a klub, valamint az a PTE által szervezett rendezvényeken és eseményeken több ezer ember tapasztalhatja meg a sport pozitív hatásait. Én azt mondom találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZT IVÁL: MEGNÉZEM ITT

Örömmel mutatjuk be nektek a mohácsi „Busók Nyomában Futófesztivál” 2025-ös következő futónagykövetét, Dr. Cselik Bencét, aki a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa (lassan már docense). Főként sportos kurzusokat tart, és nem mellesleg a Magyar Korfball Szövetség elnöke is. Bence különleges személyiségével és szenvedélyével nemcsak minket, de mindenkit inspirál, hogy felfedezzük a futás örömét. Ez az esemény nem csupán egy futóverseny, hanem egy valódi élményfutás, amelyet az Élményzóna és a Selyemgyár Kulturális Negyed közösen szervez. A Busójárás hangulatát idézve nemcsak a hagyományokat, hanem a mozgás örömét is ünnepeljük. Én magam Bencével először a 2006-os (jó Ég!) International Culture Week in Pécs (ICWIP) rendezvényen dolgoztam együtt, majd később közösen szervezhettük az egyetemen a rekreáció szakos hallgatók szakmai gyakorlatát, ahol földön, vízben, levegőben és jégen tevékenykedtünk már. Azóta is mindig lenyűgöz az a lendület és kitartás, amellyel Bence minden feladatot megold. És bizony nagyon jó sportbarátok lettünk! A következő kérdések segítségével szeretnénk közelebb hozni hozzátok futónagykövetünket, hogy ti is megismerjétek, miért olyan különleges számára a futás, és mit jelent neki ez az életforma. -Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra? Mesélj arról, mi vonzott a futáshoz, és hogyan indult ez a kapcsolat! Antal Zoli barátom (akit szintén 2006 (jó Ég) ICWiP óta ismersz) kérdezte meg tőlem egyszer talán egy 2011-es Pécs-Harkány előtt, hogy nincs-e kedvem beugrani a váltóba, mert kiesett az egyik ember. Sportszakos egyetemista voltam akkoriban, aktívan kosárlabdáztam, de előtte még 7-8 km-nél többet nem igazán futottam sosem. Egyből kaptam egy 10-est 🙂 persze se futócipőm, se felszerelésem nem volt. Egy Fila kosárcipőben és egy susogós melegítőben meg egy ICWiP-es pólóban futottam le a távot. Viszont olyan jól éreztem magam közben és annyira megtetszett az egész hangulata (és nem mellesleg egész jó időt is futottam), hogy egyből megfertőzött. Zoli ekkor már azt hiszem több ironman teljesítésen is túl volt és bevitt ebbe a közegbe, ahol egyből otthon éreztem magam és azóta is jó barátságot ápolok az ott megismert sporttársakkal. (Hajrá Fittbike SE!) -Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál? Hogyan kapcsolódik a mindennapjaidhoz, és mit ad neked érzelmi, mentális vagy akár spirituális szinten? Nekem a sport és a mozgás az életem és a mindennapjaim része, mindig is az volt és remélem az is lesz. A munkám is e köré épül és már kisgyerekkoromban tudtam, hogy a sporttal szeretnék foglalkozni. Én a futást arra használom, hogy gondolkodjak. A munkám nagy része, hogy „problémákat” kell megoldanom. A futás egy jó alkalom rendezni a gondolataimat és új ötleteket kigondolni közben. Sokkal jobb, mint szenvedni és azon filózni, hogy mikor lesz már vége az edzésnek. Volt szerencsém nekem is teljesíteni már több félmaratoni, maratoni távot és büszkén Iron Man-nek mondhatom magamat. Itt azért megismeri magát az embert, eljut egy olyan szintre, amit azért egy átlagember nem mondhat el magáról. Vannak ennek megható és magasztos pillanatai is, szerencsére volt szerencsém egy-egy célbaérés után átélnem ilyenek. Futni jó! -Volt-e olyan futásod, amikor teljesen flow-élményben voltál? Csukd be a szemed, és képzeld el újra azt a pillanatot! Hol voltál, milyen tájat láttál magad körül? Tavasszal szeretek a legjobban futni, amikor már az éppen virágzó fák illata és a kellemes napfényben lehet futni. Egyszer emlékszem egy olyanra, talán egy maraton előtti hosszú futásnál, kb. 28-30 km-nél jártam, hogy úgy éreztem magam, hogy most bármeddig eltudnék futni……de csak hazáig futottam még 2 kilométert. -Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben? Lehet ez egy váratlan fordulat, egy megható találkozás, vagy egy olyan pillanat, ami igazán különlegessé tette az adott futást. Te most biztos arra vagy kíváncsi, amikor az anyósom kertjében lefutottam a maratont a COVID alatt, de amúgy kettő ilyen pillanat van bennem, amire mindig emlékezni fogok. Az Iron Man befutónál, amikor a feleségem várt a célban és láttam rajta, hogy őszintén örül annak, hogy most én boldog vagyok attól, hogy megtudtam csinálni, amit célul tűztem ki (pláne, hogy egy évvel több lett a felkészülésből egy biciklibaleset miatt). Illetve, amikor már a két kisfiam is várt a célban egy tüskésréti Fittbike-os családi napon és büszkék voltak apára, hogy ügyes volt. -Milyen szerepet játszik az életedben a futás közösségi oldala? Szívesen futsz másokkal, vagy inkább magányos futó vagy? Mit ad neked a közösségi futás élménye, és mit jelenthet egy olyan esemény, mint a Busók Nyomában Futófesztivál? Jópofa dolog csapatban futni, de őszintén megmondom, hogy egyedül szeretek lenni futás közben. Egész nap emberekkel vagyok és beszélek, legalább futás közben hagyjon mindenki békén, de természetesen, ha mellém csapódik egy futótárs, akkor szívesen kísérem ameddig egyfelé megyünk. -Mi motivál most, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson? Sokan azt mondják, hogy azért nem futnak, mert nekik úgysem megy, nem nekik való, meg sem akarják próbálni. Ez olyan, mint a válogatós gyereknek az étkezés, ameddig nem kóstolta meg az ennivalót, addig ne mondja róla, hogy nem szereti. Gyertek és kóstoljatok bele a futás élményébe a „Busók Nyomában Futófesztivál” keretein belül. -Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál? Bimbótapasz, szoros zokni és aláöltöző mindig legyen nálad. A viccet félretéve, az emberi test csodákra képes, adjuk meg a saját testünknek azt a lehetőséget, hogy csodát tudjon tenni.  De a bimbótapasz tényleg fontos! Találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT

Ismerjétek meg Eigner Esztit, a Busók Nyomában Futófesztivál következő Futónagykövetét! Alapsportja a labdarúgás, de a futás gimnazista korában lett a mindennapjai része. Első félmaratonját Kaposváron futotta, és azóta is keresi az új kihívásokat. Számára a futás nemcsak mozgás, hanem egy folyamatos önmagával vívott verseny. Most pedig arra készül, hogy veletek együtt élje át a fesztivál különleges hangulatát! – Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra? Aki ismer tudja, aki nem neki röviden annyi, hogy az én alap sportom a labdarúgás. Ebből adódik, hogy az ember azért szeret futni is (egy kicsit legalább biztosan). Külön azonban a futással még a gimis utolsó évében kezdtem el csak a magam autodidakta módján foglalkozni. Az első komolyabb kihívás egy félmaraton teljesítése volt, amit szülővárosomban Kaposváron teljesítettem a Farsangi futáson. Hatalmas boldogság volt beérni a célba, és külön öröm, hogy a családom is ott várt. – Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál? Hogyan kapcsolódik a mindennapjaidhoz, és mit ad neked érzelmi, mentális vagy akár spirituális szinten? Számomra a futás egy felszabadító és folyamatosan kihívást adó sport, ahol a cél, hogy folyamatosan legyőzzem önmagam. Heti szinten több alkalommal futok, munka és szabadidő kérdése, hogy hány alkalom vagy milyen hosszú táv fér bele a napba. Munkáimból adódóan a sport folyamatosan ott van, így nem is kérdés, hogy örömmel teszem szabadidőmben is. – Volt-e olyan futásod, amikor teljesen flow-élményben voltál? Csukd be a szemed, és képzeld el újra azt a pillanatot! Hol voltál, milyen tájat láttál magad körül? Teljes flow élmény még nem volt az egész futás/verseny során, de voltak már olyan szakaszok amikor volt szerencsém ezt átélni. – Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben? Lehet ez egy váratlan fordulat, egy megható találkozás, vagy egy olyan pillanat, ami igazán különlegessé tette az adott futást. Sok csodás emlék köt a futáshoz és nagyon nehéz csak egyet kiemelni, de ha ennyire köt a kérdés, akkor a tavaly ősszel első ízben teljesített maraton utolsó pár métere az igazi csoda. – Milyen szerepet játszik az életedben a futás közösségi oldala? Szívesen futsz másokkal, vagy inkább magányos futó vagy? Mit ad neked a közösségi futás élménye, és mit jelenthet egy olyan esemény, mint a Busók Nyomában Futófesztivál? Sokat edzek egyedül, de szerencsére van, vannak olyanok, akikkel együtt töltöm a hétvégi hosszúkat, és ezért nagyon hálás is vagyok!  Voltam korábban már futó nagykövet is az egyetemi jubileum kapcsán. – Mi motivál most, hogy a Busók Nyomában Futófesztivál futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson? Az ilyen események számos pluszt adnak és feldob a közösségi futás és feeling. Aki még csak gondolkodik hogy jöjjön neki azt üzenem, amit talán sokan ismertek:  „Minden futó gyorsabb, mint bárki aki a kanapén ül otthon!” – Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál? A maga módján az egyik legegyszerűbb sport, hiszen csak sportruha és egy futócipő kell hozzá, de egy hatalmas lehetőséggekkel és kihívásokkal teli sport, amiben minden egyes megtett kilométer hozzánk tesz valamit! Találkozzunk 2025. március 1-jén Mohácson, ahol nemcsak a busók hagyományait, hanem a futás örömét is átélhetjük közösen! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT  

Fejesné Dr. Takács Viki futónagykövet, aki nemcsak a kilométereket gyűjti, hanem inspirációt is ad a futás szerelmeseinek a Busók Nyomában Futófesztiválon. A Testébresztő Reggeli Futások (TRF) házigazdájaként olyan korán indítja a napot, hogy aki csatlakozik hozzájuk, az szinte „a tésztával együtt kel”. Kicsit őrültek, hiszen akkor húzzák fel a futócipőt, amikor mások még álmukban az oldalukra fordulnak. Ennek ellenére vagy éppen ezért nagyon szeretjük őket! Viki története a futás szabadságáról, a közösség erejéről és a kitartásról szól, amely végigkísérte egész életét. Hogyan lett egy egyszerű tornacipős gyerekből elhivatott futónagykövet? A következő interjúból megtudhatjátok, mit jelent számára a mozgás, és miért érdemes csatlakozni a fesztiválhoz! – Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt? Mi motivált, milyen érzésekkel álltál neki, és hogyan emlékszel vissza az első futásodra? Már általános iskolás koromba szerettem futni. Szerettem, amikor otthonról kifuthattam a parkba a fák közé, vagy föl az erdészet lovaihoz az erdőbe. Ez mindig megnyugtatott. A futás az erdő, az állatok akkor is és a mai napig is remek kombináció. Nem volt nagy táv kb. 3-4 km oda-vissza. Futócipő? Az a klasszikus tornacsuka volt.   – Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a mozgás és a futás, mit mondanál? Hogyan kapcsolódik a mindennapjaidhoz, és mit ad neked érzelmi, mentális vagy akár spirituális szinten? 14 éves koromban azt mondták egy kis gerincprobléma miatt lehet, hogy többet nem futhatok, sportolhatok. Szerencsére nem így lett! Az egész eddigi életemet végigkísérte a sport, ezen belül is a futás volt az, amihez mindig visszatértem, mivel ez egy nagyon szabad sport, amihez tényleg csak egy jó cipő kell. Futottam egyedül, aztán két nagyobb gyermekemmel, néha a szomszédasszonyommal, majd a legkisebb fiúnkkal, és egy kedves futóbaráttal, legvégül pedig a FutaPécs SE tagjaihoz csatlakozva remek futótársakkal, futóbarátokkal. Régebben a 3-5 km volt a maximális futótávom. A futásokat úgy próbáltam beilleszteni a mindennapokba, hogy a legkevesebb időt vegye el a napi feladatoktól. A kicsi gyermekek fogékonyak, így szívesen jöttek velem a faluba akár futni, akár az iskolába tornázni vagy sétálni. A legkisebb gyermekem edzései alatt is futottam egy kedves futóbaráttal, aki rávett a 6-7 km-es távokra. Ekkor tanultam meg, hogy beszélgetni is lehet futás közben. Később már egyedül folytattam a távok emelését, és először vettem részt versenyen országúti futáson. Akkori legkedvesebb élményem, amikor férjem és legkisebb fiunk Adrián kísértek, és ő egy Hajrá Anya plakátot rajzolt csupa szívecskével. Amikor elhajtottak mellettem kiabált, és az autó üvegéhez szorította a rajzot (ami ma is megvan).   – Volt-e olyan futásod, amikor teljesen flow-élményben voltál? Csukd be a szemed, és képzeld el újra azt a pillanatot! 2018-ban lefutottam életem első félmaratonját. Egyik legszebb, legkeményebb, legviccesebb futóélményem. Nyaraltunk és reggel elindultam, hogy ma megcsinálom! 26 fokban indultam (később már 32 fok volt), csodás környezetben. 18 km után (étlen-szomjan) visszaérkeztem a városkába, kedvenc kávézónknál megállva egy pohár vízre, egy finom tejeskávéra, teljesen elkeseredve. Férjem és Adrián odajöttek reggelizni. Robi csodálkozva nézte, hogy miért vagyok szomorú hiszem már 18 km-t futottam. Mondtam, hogy úgy éreztem ez a félmaraton most a lábamban van. Csodálkozva rámnézett és megkérdezte, hogy a versenyeken nincs frissítés, tudok tovább futni? No igen, néha kívülről kell nézni a dolgokat! A legjobb még akkor jött! Adrián mondta, hogy a maradékot lefutja velem! Így is lett. Még rátettünk 3,5 km-t, hogy biztos jó legyen! Óriási boldogság volt! – Van-e egy különleges emléked, ami futás közben történt, és amely örökre megmarad a szívedben? 2019-ben Helyes Árpi barátom és futótársam javaslatára léptem be a FutaPécs SE-be aminek azóta is lelkes tagja vagyok. – Milyen szerepet játszik az életedben a futás közösségi oldala? Szívesen futsz másokkal, vagy inkább magányos futó vagy? Mit ad neked a közösségi futás élménye, és mit jelenthet egy olyan esemény, mint a Busók Nyomában Futófesztivál? Sokat dolgozom, és a futás úgy érzem egyensúlyban tart önmagammal. Amikor nagyon zsúfoltak lettek a hétköznapok csatlakoztam a FutaPécs SE hajnali futásaihoz. Ezt a futást Inhoff József barátom szervezte. Legtöbbször a Tüskésréti-tó körül futottunk, de volt, hogy már hajnalban kimentünk a Malomvölgyi-tóhoz, vagy éppen fel a Mecsekre. A hajnali futásokban az a jó, hogy a nappali tevékenységekből nem vesz el időt. Van amikor már 4:45-kor futunk (télen, nyáron), de amikor végigfutjuk a 10-13 km-t, akkor érzi az ember, hogy él! Nagyon szeretem ezt az érzést! 2024 január óta én invitálom a futótársakat a hajnali futásokra. Ezek azok a bizonyos Testébresztő Reggeli Futások (TRF). Keddenként ha tehetem megyek a Szivárvány gyermekházhoz a közösségi futásokra. Hétvégén szoktam hosszabb távot választani valamelyik kedves helyemen. Pellérd, Orfű, Mecsek, Csákvár vagy amerre éppen járok. Szeretem a szép tájakat. Szeretek egyedül és szeretek csapatban is futni! Fantasztikus, amikor egy-egy rendezvényen sokan részt veszünk a csapatból, mert az mindig egy örömünnep! Segítőként is örömmel veszek részt futórendezvényeken. Az egyik nagy büszkeségem pedig az, hogy már kétszer megrendezhettük a FutaPellérd futóversenyt! – Mi motivál most, hogy a „Busók Nyomában Futófesztivál” futónagykövete lehetsz? Mit üzensz azoknak, akik még csak most gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen az élményfutáson? Nagyon megtisztelő számomra a felkérés, hogy a Busók Nyomában Futófesztivál futónagykövete lehetek! Régóta szerettem volna ennek az eseménynek részese lenni, így ez most dupla öröm a számomra! Szeretném, ha minél többen csatlakoznátok ehhez a remek rendezvényhez! Ugye szeretnétek velünk búcsúztatni a telet? – Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek, aki most kezdené el a futást, mi lenne az? Mit tanultál a futástól, amit mindenképp továbbadnál? Ha valaki ezt a sportot választja akkor megtanít minket a határainkra, de arra is, hogy ha nem is bízunk magunkba igenis képesek vagyunk a fejlődésre, kitartásra, egyfajta alázatra. Bármennyit futok, akármennyire elfáradok minden porcikámba érzem, hogy élek! És hajrá, hajrá! Találkozzunk 2025. március 1-én a Busók Nyomában Futófesztiválon! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT

PÉCSISÉGEMBEN OTT VAN A DUNA avagy… A MEGÉRTÉS KÍSÉRLETE. Interjú Aknai Petivel, a Busók Nyomában Futófesztivál Írónagykövetével. Aknai Peti neve egyre ismerősebben cseng az a kortárs szerzők nevei között, de aki ismeri, tudja, hogy nem az a klasszikus, könyvek fölé görnyedő, testnevelésből felmentett írófigura. Nagyon nem! Sportos alkat, focipályán is megállja a helyét, és nem először vesz részt olyan eseményen, ahol a sport és az irodalom találkozik. Most a Busók Nyomában Futófesztivál Írónagyköveteként köszönthetjük. Aki egyben futónagykövet is! Beszélgetésünkben nem a futásról kérdeztük, hanem arról, ami talán a legfontosabb számára: az írásról. – Peti, sokan ismernek sportos alkatodról, de mi most a tollforgató oldaladra vagyunk kíváncsiak. Mikor döntötted el, hogy az írás az életed része lesz? Az önkifejezésnek valamilyen formája kisgyerekkorom óta része az életemnek, de hát kinek nem? Először talán nem is a foci, hanem az autóversenyzés fogott meg, édesapám révén. Kijártunk Mecsek Rallyra is: ültünk a hegyoldalban, közben mesélt Fittipaldiról, Niki Laudáról és az autóikról. Ebben a korai időszakban csak Laudákat rajzoltam: a matricás Ferrarit, a piros siltest, szikrát, lángokat, a sebességet. Az első nagy kedvenc. Bár végül nem az autóversenyzés lett az utam, a mozgás és a sport mindig fontos maradt. A foci különösen: a dühöngőben nőttem fel. Mostanában megint megjelentek ott a srácok. Néha megállok és nézem őket. Rendszeres írásgyakorlatról onnan beszélhetünk, hogy megtaláltam azt a hangot, amit annyira kerestem, és ezt ki is tudom tartani.  – Gyerekkorunkban egy grund választott el minket egymástól, te egy másik bandához tartoztál – bár voltak közös barátok is –, de már akkor is szeretted a megélt élményeket. Az első történeted mire emlékszel, miről szólt? Ezzel a történet-dologgal néha zavarban vagyok: egyre gyakrabban vannak olyan történeteim, amik nem is tudom pontosan, miről szólnak. Hogyan ragadod például azt, hogy ülsz a Duna-parton, és nézed a vizet? Van mozgás, persze, de ami történik, az inkább benned zajlik: belső film pereg. Talán ezért is nehéz megmondani, melyik volt az első valódi történetem, mert már akkor is inkább élményeket próbáltam rögzíteni, semmint konkrét sztorit mesélni. Másfelől meg igen, gyerekkoromban történetmesélő emberek vettek körül. A nyarakat egy Duna-menti kis faluban töltöttem anyai nagyanyámnál, aki néptanítóként végigélte csaknem az egész huszadik századot. Ehelyütt meg kell jegyeznem, apai nagyanyám az Alföld túlsó felén tette ugyanezt. Mindkettejüknek sokat köszönhetek. A falu és környéke nekem minden nap komoly kalandot jelentett, nehéz ezek közül szelektálni. De ha nagyon muszáj, kiemelek egyet.  A múlt század nyolcvanas éveiben a világ egyik legnépszerűbb politikusa volt Jasszer Arafat. Többször járt Magyarországon, fogadta Grósz elvtárs is. Emblematikus figurája a világpolitikának – ma úgy emlékszem rá, nem volt híradó nélküle. És volt egy ember a falunkban, a Miniszter – ez volt a ragadványneve –, kísértetiesen hasonlított Arafatra. Egy forró nyári napon gondolt egyet: a faluban úgysem történik semmi, hát most majd fog! Szerzett egy piros ezerötös ikerlámpás Ladát utánfutóval, amire felraktak egy forgós műbőrfotelt – ez lett az elnöki jármű. A fejére tekert egy kockás kendőt, beült a fotelba, maga mellé vett két katonai gyakorlóruhás „arabot” és kihajtottak a Duna-partra. Óriási ováció övezte a látogatást a strandon és a kuglizóban egyaránt, ahol az ál-Arafat ünnepi beszédet is mondott – oroszul! Tovább is van, persze, de a poént nem lövöm le. Megírtam egy novellában, Jasszer Arafat Zádorpusztára látogat, ez a címe. – A Busók Nyomában Futófesztivál Írónagyköveteként az irodalom és a mozgás találkozásának szimbóluma lettél. Szerinted milyen párhuzam van egy jól megírt történet és egy jól felépített sportteljesítmény között? A szimbólum erős (nevet). Amúgy kimondtad a kulcsszót: mindent fel kell építeni. Minden értékelhető teljesítmény mögött munka van, ezt nem lehet megspórolni az irodalomban és a sportban sem. A magyar irodalom egyébként rendkívül gazdag a sport tematikájú szövegekben. Nekem is van készülőben lévő kötetem erről, Lábtangó – avagy egy szeniorfocista feljegyzéseiből ez lesz a címe, ha egyszer elkészül. Te is benne leszel valahogy!  – Nem először vagy vendége olyan eseménynek, ahol az irodalom és a sport találkozik. A Palkonyai Dűlőfutáson dedikáltál is. Hogyan élted meg ezt a kettősséget, és mit gondolsz, mennyire lehet az irodalommal megszólítani a sportot szerető embereket? A sport és az irodalom életforma, nálam a kettő egybeesik, ezért a meghívások is gondolom. A feleségem is fut, itt is indul, őt mindig kísérjük a kislányommal. Palkonyára rendszeresen visszajártam, nagyon közel állt hozzám az a szellemiség, amivel ott találkoztam. (A napokban hallottam, hogy vége, ezért a múlt idő – és nagyon sajnálom.)  Mára az irodalom sokat veszített a pozícióiból, és ennek nagyon sok összetevője van a digitalizációtól kezdve a közoktatás állapotán keresztül a könyvpiacig. Pedig a kultúra nem luxus, sőt: életmentő is tud lenni. De ezt úgy is mondhatnám, hogy ha szareső hullik a kultúra az esernyő… Fel kéne ismerni. A sport esetében ez sikerült, gondoljunk csak a TAO-rendszerre. A kultúra ebbe miért nem fért bele? Értelmes emberi élet nehezen képzelhető el minőségi kultúrafogyasztás nélkül.  – Tudjuk, hogy a Duna számodra nagy szerelem. Tudom, hogy megjelenik ez valamilyen formában az írásaidban. De melyik a legemlékezetesebb történeted, amelyet a folyó ihletett? A folyó sokszor akkor is ott van, amikor nem közvetlenül róla írok. Készülök egy novelláskötettel is, ebben a Duna-szövegek külön ciklusba kerülnek, remélem idén kijön, most kiadót keresek. Különös ez: én már Pécsett születtem, mégis, azt kell mondjam, az én pécsiségemben nagyon ott van a Duna. – Ha most egyetlen mondatban kellene összefoglalnod, mit ad számodra az írás, mi lenne az? „Húú, ez kemény! A szavakat is nehezen szedem össze ehhez, nemhogy a mondatot. Az írás a megértés kísérlete – és éppen ezért izgalmas.” – Peti! Találkozzunk 2025. március 1-én a Busók Nyomában Futófesztiválon! (Horváth András) ÉRDEKEL EZ A MOHÁCSI FUTÓFESZTIVÁL: MEGNÉZEM ITT