Vannak sportolók, akiknek a mozgás nem csupán hobbi, hanem az életük minden pillanatát átszövő alapvetés. Farkas Ádám pontosan ilyen: az óvodáskori kezdéstől a triatlonon át egészen az 50 kilométeres ultratávokig vezetett az útja. Testnevelő tanárként ma már a következő generációnak adja át a sport szeretetét, a II. Mohácsi BusHOW Futófesztivál nagyköveteként pedig a közösség erejét hirdeti. Ádámmal a határok feszegetéséről, a téli futás szépségeiről és a legkedvesebb futópartneréről beszélgettünk. “Gyermekkorom óta folyamatosan mozgásban vagyok. Gyakorlatilag már az óvodában elkezdtem a sportolást, de hivatalosan elsős koromban lettem triatlonista. Ez a remek sport egészen az egyetemig elkísért, innentől kezdve pedig évről évre folyamatosan megismertem és beépítettem különböző sportágakat a mindennapjaimba. Ezek közé tartozik a futás, terepfutás és akadályfutás is. Legnagyobb büszkeségem, hogy többszörös ultrafutó vagyok – sikeresen teljesítettem több 50 km-es távot is, mind terepfutó, mind Spartan versenyeken egyaránt. Az aktív sportolás mellett testnevelő tanárként dolgozom a Hoboli Általános Iskolában, ahol úgy gondolom, teljes mértékben megtaláltam a helyem.” Mohács és környéke központi szerepet játszik az életedben. Mi köt téged ehhez a városhoz és a Duna-parthoz? Régóta élek Mohács vonzáskörzetében. A busójárás mellett korábban röplabda- és futóversenyeken is rendszeresen részt vettem. Imádom a Duna menti kilométereket teljesíteni, azt gondolom ez több szempontból is különleges terep! Emellett diákjaimmal is rendszeresen ellátogatunk Mohácsra különböző diákolimpiai versenyek alkalmával. Egy ultrafutó számára a mentális erő kulcskérdés. Hogyan változtatta meg a futás a szemléletmódodat az élet más területein, és mit tanultál magadról a kilométerek alatt? A futás kitartást és szabadságot ad számomra. Mindig is előnyben részesítettem a terepfutásokat a természet közelsége miatt. A távok növelésével pedig kitartóbbá váltam minden téren – mind a mindennapi életben, mind saját magam tekintetében, akár az aszfaltos maratonok elérésében is. A kilométerek megtanítottak arra, hogy a határok csak addig léteznek, amíg át nem lépjük őket. Február közepén rendezzük meg az élményfutást a Selyemúton. Te hogyan készülsz egy ilyen tél végi megmérettetésre, van valami speciális rutinod a hideg ellen? Mivel minden évszakban aktív vagyok, különösebb speciális rutinom nincs a téli, hideg futásokra. A megfelelő ruházat kiválasztása az, ami folyamatosan változik, és amire talán a legjobban oda kell figyelni. A természet télen is gyönyörű – csak meg kell tanulni alkalmazkodni hozzá. A képzeletbeli futópartnerek listája végtelen lehetne. Ha bárkit választhatnál, hogy fusson melletted pár kilométert ezen az úton, ki lenne az és miért? Ha választhatnék, biztosan a kisfiamat, Bencét mondanám. Bence még csak 4 éves, de már sok remek eseményt teljesített. Apaként többet ad számomra az ő fejlődését látni, mint saját korlátaimat feszegetni. Minden kilométer, amit együtt teszünk meg, egy közös emlék, amit örökre magunkkal viszünk. Tavaly már ott voltál velünk az indulásnál. Hogy érezted magad az I. Mohácsi BusHOW Futófesztiválon? Az elmúlt évben éppen Bencével jártam nálatok – remek élmény volt, és más szemmel követtem az eseményt, mint korábban. Futónagykövetként sokkal többet koncentráltam a környezetre, futótársakra, beszélgetésekre és tanácsokra. Bízom benne, hogy idén is a helyszínen tudok becsatlakozni a munkátokba, és újra részese lehetek ennek a különleges közösségnek! Fussunk együtt Ádámmal a Selyemúton! II. Mohácsi BuSHOW Futófesztivál! Ádám története rávilágít arra, hogy a futás nemcsak egyéni küzdelem, hanem generációkon átívelő örömforrás is. Legyél te is része ennek a közösségnek 2026. február 14-én! Dátum: 2026. február 14. Helyszín: Mohács, Selyemgyár(regisztráció) és attól 200m(rajtközpont) Részletes versenykiírás és nevezés: elmenyzona.hu
„A futás hatalmas segítség az önismerethez” – Interjú Eigner Esztivel a Mohácsi BuSHOW Futás kapcsán
Következő futónagykövetünk Eigner Eszter! A sport gyermekkorunk óta formálja a jellemünket, de a futás az, ami igazán megtanít minket a határaink átlépésére. Eigner Eszter, aki a labdarúgás világából érkezett a futópályákra, immár 15 éve „koptatja az aszfaltot”. Bár jelenleg egy pár hónapos kisfiú édesanyjaként a mindennapjai másfajta maratonokról szólnak, a mozgás iránti szeretete és a Mohácsi BusHOW Futófesztivál iránti lelkesedése töretlen. Eszterrel a futás felszabadító erejéről, a kaposvári kezdetekről és a példaképek inspirációjáról beszélgettünk. Mióta része az életednek a sport, és hogyan találtál rá a futásra? A sport maga kisgyermek korom óta meghatározó része az életemnek, azon belül a futás lassacskán 15 éves múltra tekint vissza. Az alap sportágam a labdarúgás volt, de az azért nem áll olyan messze attól, hogy az ember – ha sokan csak egy kicsit is – szeressen futni is. A futással, mint sportág talán igazán az iskolai mezei versenyeken találkoztam, de komolyabb időt és energiát csak később kezdtem el belefektetni autodidakta módon. Melyik volt az az élmény, amit az első igazi mérföldkőnek tekintesz? Az első komolyabb kihívás egy félmaraton teljesítése volt, amire szülővárosomban, Kaposváron került sor a Farsangi félmaraton eseményen. Nem egy könnyű terep kezdőként, de rengeteget hozzátett, hogy a célban ott várt a családom. Számomra a futás egy felszabadító és folyamatosan kihívást adó sport, ahol az a cél, hogy folyamatosan legyőzzem önmagam. Civilben mivel foglalkozol jelenleg, és hogyan fér bele a mozgás a mindennapokba? Civilben jelenleg egy pár hónapos kisfiú édesanyjaként töltöm a mindennapjaimat, de a mozgás így is az életünk része. Konkrétan a futásra fordított idő és intenzitás most kicsit még háttérben van, de a szemléletmód megmaradt. Hogyan változtatta meg a futás és a mozgás a szemléletmódodat az élet más területein? Mit tanultál magadról a kilométerek alatt? Sok csodás emlék köt a futáshoz és rengeteg olyat köszönhetek neki, ami formálta az életem. A hosszú edzésórák, a monotóniatűrés és a kitartás nagy segéderők. A másik szegmens, amit Takács Krisztián (Csipi) fogalmazott meg egy interjúban egyszer: a lényeg, hogy ha jóban vagy önmagaddal, akkor a hosszú futások nem okoznak problémát. Szóval hatalmas segítség ez az önismerethez. Február közepén rendezzük meg az élményfutást a Selyemúton. Mit tanácsolsz azoknak, akik egy ilyen tél végi megmérettetésre készülnek? Sajnos most külön erre nem készülök, de mindenki, aki éppen most ezt teszi, annak az egyetlen rövid tanácsom: „A rendszeresség az egyik legfontosabb kulcs, maradj kitartó!” Az idei eseményre sajnos személyesen nem tudok majd ellátogatni, de tapasztalatból és referenciából mondom a tavalyi esemény után, hogy hatalmas élmény a verseny. Aki szereti a vizet, a Dunát, egy csodás, hangulatos várost, annak ide egyszer el KELL jönni! 🙂 Ha bárkit választhatnál a világon, hogy fusson melletted pár kilométert ezen az úton, ki lenne az és miért? Hogy ki futna velem? Lubics Szilvi. Hosszú évek óta követem a sportolói életét és a közösségi médiának köszönhetően a napi rutinjait is. Messzemenőkig tisztelem és elismerem, amit ő véghezvitt és minden bizonnyal még fog is. Találkozzunk Mohácson! Bár Eszter idén a pálya széléről szurkol, az általa említett „monotóniatűrés” és „kitartás” minden résztvevőt elkísér majd a Selyemúton. A Mohácsi BusHOW Futófesztivál nemcsak a kilométerekről, hanem az önismeretről és a Duna-parti város varázsáról is szól. Ne maradj le te sem a 2026-os élményről! Időpont: 2026. február 14. Helyszín: Mohács Részletek és jelentkezés: elmenyzona.hu
Gátai Hajnalka – A II. Mohácsi BuSHOW Futófesztivál következő futónagykövete
Nyelvek, vívómaszk és futócipő: Ismerd meg Gátai Hajnalkát, a II. Mohácsi BusHOW Futófesztivál futónagykövetét! Amikor egy olyan embert keresünk, aki egyszerre hiteles sportoló, elkötelezett aktivista és a mohácsi hagyományok ismerője, akkor nem kell tovább kutatnunk: Gátai Hajnalka pontosan ilyen! A pécsi sportélet és oktatás egyik legszínesebb egyénisége írásban mesélt nekünk arról, miért is várja annyira a 2026. február 14-i II. Mohácsi BusHOW Futófesztivál napját. Hajni nem az a típus, aki csak a kilométereket falja – ő élményeket gyűjt és értékeket közvetít. Civilben a Pécsi Tudományegyetem korábbi oktatója, többnyelvű tanár, tolmács, idegenvezető és veterán válogatott vívó. De mi történik, ha lekerül a vívómaszk és előkerül a futócipő? Miért pont Mohács és a Selyemút? Hajni és Mohács kapcsolata igazi „szakmai szerelem”. Pont akkor vizsgázott idegenvezetőként, amikor a Busójárás UNESCO világörökség lett. “Magához a városhoz talán kevésbé, a horvátsághoz viszont annál inkább kötődöm – és ez igazából a sokacok bulija!” – vallja. Számára a húshagyókeddi ünneplés a kedvenc: az a meghitt, emberléptékű és szabad pillanat, amit a Selyemúton zajló futófesztivál is képvisel. „A sport az idegrendszerembe gyökerezett” Emlékszel még arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy a futás/sportolás nem csak egy hobbi lesz, hanem az életed része? Mi volt az a pont, amikor ez megváltozott? „Általános iskolában többször vittek minket mezei futóversenyekre. Nem voltam egy extra tehetséges futó (jobban szerettem a távolugrást vagy épp a szertornát), mégis, gimiben felfigyelt rám a testnevelőnk, és levitt a PVSK pályára edzeni. Kicsit unalmas volt sokat körözni… ezért váltottam, és inkább elmentem kick-boxozni. A folytatás sajnos már egy kevésbé szép történet… 17-18 évesen anorexiával küzdöttem, aminek a tünetegyütteséhez tartozott esetemben a rengeteg, kényszerű mozgás. Sokat futottam és bicajoztam annak idején. A betegségből hála Istennek, 35 év alatt azért kigyógyultam, de a sport addigra már annyira mélyen belegyökerezett az idegrendszerembe, hogy jelenleg is heti 4-5, egyenként 90-120 perces edzés az ideális ‘adagom’.” Február közepén futunk a Selyemúton – te hogyan készülsz egy ilyen tél végi megmérettetésre, van valami speciális rutinod? „Hát, jelentem: komolyan veszem a dolgokat, és a konditeremben már elkezdtem a felkészítő programot a futópadon. Mivel több mint 15 éve ‘szerencsésen’ összeszedtem egy asztmát, ráadásul 50+-os vagyok, mindig odafigyelek a fokozatos terhelésre és arra, hogy mit bír éppen a szervezetem. Megnyugtatlak: úgy néz ki, nem lesz itt baj, bár nyilván nem fogok dobogós időt futni, de nem is a célom. Azért ez más, mint a vívás… A lényeg, hogy jól essen, és jól érezzük magunkat mind!” Ha bárkit (élőt vagy történelmi alakot) választhatnál, hogy fusson melletted pár kilométert ezen az úton, ki lenne az és miért? „Ezen még nem gondolkodtam. De aki szeret futni, vagy úgy érzi, ott a helye, azzal szívesen lenyargalom az 5 km-t! Mondjuk, a PEAC-os sporttársakkal, vagy az Amnesty pécsi aktivistáival. Na, ki jön?… Én már várom, biztosan szuper lesz a hangulat – és reméljük, a busók jól táncolnak majd, és a tél végi időjárás inkább tavasziasra sikeredik!” Fussunk együtt Hajnival! Hajni példája emlékeztet minket: a sport nem csak a teljesítményről, hanem a gyógyulásról és a közösségről is szól. Legyél te is része ennek a különleges téli kalandnak! 📍 Esemény: II. Mohácsi BusHOW Futófesztivál – Élményfutás a Selyemúton📅 Időpont: 2026. február 14., szombat🔗 Nevezés és részletek: elmenyzona.hu Tarts velünk, és űzzük el együtt a telet!
Mohácsi BuSHOW Futófesztivál: Interjú Henc Judittal
Mohács nemcsak a busókról és a Dunáról híres, hanem azokról az emberekről is, akik tartalommal töltik meg a város mindennapjait. Henc Judit, a Selyemgyár Kulturális Negyed vezetője és a II. Mohácsi BuSHOW Futófesztivál büszke kultúrnagykövete pontosan ilyen személyiség. Számára a Selyemút nemcsak egy történelmi útvonal, hanem a közösségépítés terepe is. A társszervezőként is aktív Judit idén ismét elfogadta felkérésünket. Az alábbi interjúban mesél a futáshoz fűződő viszonyáról, a mohácsi gyökerekről és arról, miért fontos számára a lassabb tempó elfogadása is. Interjú Henc Judittal, Futófesztiválunk kultúrnagykövetével! Mivel foglalkozol a hétköznapokban, amikor épp nem a futópályán vagy? Amikor nincs rajtam futócipő, a Selyemgyár vezetőjeként kulturális és közösségi események szervezésével foglalkozom. Számomra fontos az értékteremtés, az emberek összekapcsolása és az élmények megalkotása – ezek az elvek ugyanúgy jelen vannak a munkámban, mint a sportban. Mi köt téged Mohácshoz és ehhez a különleges hangulatú versenyhez? A mohácsi szál: Mohács a szívem csücske, itt nőttem fel, ezért különösen erős érzelmi kötődés fűz ehhez a városhoz. A munkám során is kiemelten fontos számomra a közösség és az összefogás ereje. A Futófesztivál különlegessége pedig abban rejlik, hogy nemcsak egy verseny, hanem valódi találkozási pont, ahol az emberek egymásért és egymással futnak. A sport sokszor átformálja a gondolkodásunkat. Neked hogyan változtatta meg a futás a szemléletmódodat? A futás megtanított arra, hogy nem mindig a tempó a lényeg, hanem a kitartás. Sokszor a nehezebb kilométerek alatt jöttem rá, hogy többre vagyok képes, mint gondolnám. Az élet más területein is segít elfogadni, hogy vannak lassabb szakaszok – és ez rendben van. Február 14-én a Selyemúton futunk. Hogyan készülsz egy ilyen tél végi megmérettetésre? Télen különösen figyelek a fokozatosságra és a bemelegítésre. Nem hajszolom az eredményeket, inkább az állandó mozgásra törekszem. A mentális felkészülés legalább olyan fontos számomra, mint a fizikai: ilyenkor fejben dől el igazán a futás. A futás gyakran társas élmény. Ki az az ember, akivel szívesen futnál pár kilométert ezen az úton? Szívesen futnék a férjemmel, bár az erőnlétünk és a megszokott távjaink különböznek. Éppen ezért én gyakran biciklivel kísérem őt, és ez az együtt haladás számunkra így is közös élményt jelent. Ő inspirált annak idején arra, hogy elkezdjek futni, a kitartása és a sporthoz való hozzáállása pedig máig rendkívüli számomra. Tavaly debütált a rendezvény. Milyen élmény volt számodra az I. Mohácsi BuSHOW Futófesztivál? Az első Bushow Futófesztivál számomra nagyon pozitív és emlékezetes élmény volt. Barátságos, emberközeli hangulat jellemezte az egész napot, ahol valóban a közösség állt a középpontban. Jó volt látni, hogy a futás itt nem teljesítménykényszer, hanem közös öröm és kapcsolódás. A résztvevők mosolya, az egymást biztató pillanatok és a felszabadult légkör mind azt erősítették bennem, hogy ez az esemény valódi értéket teremt. Öröm volt részese lenni, és különösen megtisztelő, hogy idén ismét felkérést kaptam a futónagyköveti szerepre. Fussunk együtt 2026. február 14-én!Nevezési űrlap:https://forms.gle/KDPK2gwUQe3uyrD6A Judit szavai emlékeztetnek minket: a II. Mohácsi BusHOW Futófesztivál több, mint stopperóra és célvonal. Ez egy ünnep, ahol a Selyemgyár ipari műemlékének falai között és a történelmi Selyemúton találkozik a kultúra és a sport. Legyél te is részese ennek az értékteremtő eseménynek!
Sürgősségi Futónagykövetünk Dr. Ujvári Balázs! II. Mohácsi Bushow futás & túra
Ez a blogcikk Dr. Ujvári Balázs bemutatkozása alapján készült, aki idén ismét elvállalta a sürgősségi futónagykövet szerepét a II. Mohácsi Bushow Futás & Túra – Élményfutás a Selyemúton rendezvényünkön. A szikétől a futócipőig: Dr. Ujvári Balázs újra a Busók Nyomában! Ismerjétek meg Dr. Ujvári Balázst, a PTE KK Sürgősségi Klinika szakorvosát, aki az orvosi ügyeletek feszültségét a futópályákon vezeti le. Balázs idén ismét a Bushow Futófesztivál sürgősségi futónagyköveteként áll rajthoz, hogy megmutassa: a mozgás a legjobb recept a mindennapi stressz ellen. Mióta koptatod az aszfaltot/terepet? Kamaszkoromban rengeteget kerékpároztam, falat másztam és a falunk határában lévő szántóföldek melletti kavicsos úton futottam. Azonban medikus éveim alatt a tanulás, tudományos diákköri munka, demonstrátorkodás és bulizás mellett teljesen háttérbe szorult a sport. Meg is lett az ára, jelentős testtömegfelesleg kúszott fel rám. Tulajdonképpen az orvosi egyetem elvégzése után, 2018 nyarán kezdtem el rendszeresen futni egy barátommal. Ott a motivációm a 15 kiló súlyfeleslegem leadása volt. Kezdetben nem ment könnyen, fájt is szinte mindenem, viszont sikerült jó pár hónap alatt egészen látványos fogyást és közérzet javulást elérnem. Megszerettem a kocogást és a tempós futást, azonban akkoriban még nem volt meg az a rendszeresség, ami mostanában jellemző rám. Úgy gondolom, hogy 2024 elején váltam igazán futóvá. Nagy hatással volt rám egy háziorvos kolléga futómúltja és az, ahogyan ő be tudja építeni a mozgást az orvosi munkájába. Az addigi havi 50-100 km, átlagosan 100-150 km-re nőtt. Abban az évben egy 13 fős csapatban a XVIII. NN UltraBalatonon vettem részt először futóversenyen. Egyéniben a 39. WizzAir félmaratont futottam le egészen elfogadható idővel. A lendület azóta is kitart, sőt tovább nőtt. 2025-ben már havi 200 km volt az átlagom. Szinte havi szinten elmentem versenyekre, így sok új ismerősöm lett a futóközösségből. Az Élményzóna három rendezvényén is indultam, ahova a családom is elkísért. Többségében aszfalton futok a városban, viszont kezdem felfedezni az erdőben futás világát is. Az időjárás nem akadály, minden lehetőséget kihasználok. Inkább esti típus vagyok, a munkahelyi stressz levezetésének elsődleges módja nálam a futás. Mi az a futóélmény, amire a legszívesebben gondolsz vissza? Erre a kérdésre gondolkodás nélkül vágom rá, hogy az első maratonom! A 40. Spar Budapest Maratonon 3:57:49-es célidővel értem be. Tulajdonképpen végig szárnyaltam, nem volt „fal”, sem megtorpanás. Egyszerűen minden pillanatát élveztem. Jelenleg azt tudom mondani, hogy ez legalább akkora örömöt és elégedettséget okozó életesemény volt számomra, mint az orvosin a sikeres államvizsga. Mivel foglalkozol, amikor épp nem futócipő van rajtad? Háziorvos szakorvosként főállásban a PTE KK Sürgősségi Klinikán dolgozom, ahol egyébként második szakvizsgaként az oxyológia és sürgősségi orvostan tanulmányaimat végzem. Ez egy baromi kemény munkahely, minden műszakban van valami kihívás, váratlan helyzet, ami azonnali és adekvát beavatkozást igényel. Szerintem nagyon jó a csapat, szeretek ott dolgozni. Emellett a fent említett háziorvos barátom praxisába segítek be alkalomszerűen. Mi köt téged Mohácshoz vagy ehhez a versenyhez? A városhoz jelenleg legszorosabban a Mohácsi Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztálya köt, ahova 1 éve havi rendszerességgel járok ki műszakos munkarendben dolgozni. Persze korábban is számtalan alkalommal voltam a városban, nemcsak a busójárás idején. 2025-ben a pécsi SBO futónagyköveteként vettem részt a Busók Nyomában Futófesztiválon. Hogyan változtatta meg a futás a szemléletmódodat az élet más területein? Mit tanultál magadról a kilométerek alatt? A futás az egészségtudatosságom egy fontos pillére és jelen élethelyzetemben a legfontosabb stresszlevezető tevékenység is. Munkám során gyakran vagyok részese szomorú sorstragédiáknak, amiknek a feldolgozásában sokat segít az, hogy el tudok menni 1-2 órát futni. Van egy mondás, mi szerint „a futástól nem leszel jobb ember, de mindig több leszel.” Én is így látom és ezt vallom. Valamilyen szinten önző dolog ez, főleg egy maratoni felkészülés vagy az ultrafutás, viszont, ha eközben az egyén meg tud szabadulni a belső feszültségtől és démonjaitól, már kevésbé kerül konfliktusba önmagával és másokkal. Február közepén futunk a Selyemúton – te, mint versenyző és futónagykövet hogyan készülsz egy ilyen tél végi megmérettetésre, van valami speciális rutinod? Szerintem a téli futások során rétegesen felöltözve meleg helyről kell indulni és meleg helyre kell érkezni. Ha ez nem opció, akkor mindenképpen legyen száraz váltóruha, mert a verejtékezés nulla fok körül nagy hővesztést okoz. Én nem szoktam a futások előtt különösebb bemelegítést végezni, viszont minden futás után nyújtok és ezt javaslom mindenkinek. A másik pedig a tudatos előkészülés. Ez igazából több részből áll. Az egyik, hogy futás előtt napközben bőséges folyadékfogyasztásra törekszem, hogy az ízületeim megfelelően hidratáltak legyenek és a szív- és érrendszerem is megfelelően töltött legyen. A másik a könnyű étkezés, lehetőség szerint a futás kezdését megelőzően legkésőbb 1 órával én már nem eszem. Harmadik pedig a fokozatosság és óvatosság. A jeges, havas, csúszós viszonyok mellett a figyelmetlenség vagy könnyelműség komoly sérülésekhez vezethet. Úgy gondolom, hogy aki egész évben, heti 3-4 alkalommal fut, annak a szervezete folyamatosan az aktuális időjárási viszonyhoz hozzászokik, így nem igényel speciális rutint a téli futás sem. Ha bárkit (élőt vagy történelmi alakot) választhatnál, hogy fusson melletted pár kilométert ezen az úton, ki lenne az és miért? Ezen sokat gondolkoztam és végül Casey Neistatre esett a választásom. Ő egy amerikai youtuber, aki minden évben lefutja a NYC Marathont. Az erről készült videós összefoglalói könnyeket csalnak a szemembe, rendkívüli módon adja át a maratoni futás hangulatát minden alkotása. Szerintem az is futócipőt húzna a videói hatására, aki előtte utálta a futást! Viszont a realitások talaján maradva bárkivel szívesen futnék együtt, akinek hozzám hasonlóan ez az aktivitás a szenvedélye. Hogy érezted magad az I. Bushow Futófesztiválon, amit 2025-ben rendeztünk és ahol megtiszteltél már minket egyszer azzal, hogy elfogadtad a “sürgősségi futónagykövet” címet? Jól sikerült, jól szervezett esemény volt, aminek a végén még elsősegélyt is kellett nyújtanom egy sérült futótársamnak. Kifejezetten tetszett, hogy minden korosztály számára volt versenyszám. Azt sajnálom, hogy csak két kollégám csatlakozott hozzám a tavalyi eseményen, pedig többen is aktívan sportolnak a munkatársaim közül. Annak viszont örülök, hogy több ismerősöm és családtagom is kijött szurkolni, majd a díjátadó után együtt mentünk be a belvárosba a busójárásra. Találkozzunk februárban a Selyemúton, és fussunk együtt Dr. Ujvári Balázzsal a II. Mohácsi Bushow Futás & Túra – Élményfutás a Selyemúton rendezvényen!
Az Élményzóna 2 diákklubot is indít 2024. decemberében!
Az Élményzóna két diákklubbot is indít 2025. decembertől 2026. januárig! Örömmel jelentjük be, hogy 2025. decemberében két izgalmas diákklubot is indítunk: a pécsi angol nyelvi klubot és egy önismereti, pályaorientációs klubot. Ezek a klubok nem csupán szórakoztató időtöltést kínálnak, hanem alapvető fontosságúak a fiatalok fejlődése és jövőjük megtervezése szempontjából. Helyszín: PécsKezdés: 2025. decemberInformációk és jelentkezés: https://forms.gle/dfHWdSQbqER4mmo46Facebook események hamarosan! Pécsi önismereti, pályaorientációs diákklub Miért fontos az önismeret és a jövő tervezése? A pályaorientációs klubban való részvétel kiemelkedő jelentőségű a fiatalok életében. 13-14 éves korban a gyerekek életük egyik legmeghatározóbb szakaszába lépnek, amikor elkezdenek gondolkodni arról, hogy mit szeretnének csinálni a jövőben. Az önismeret fejlesztése kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. Ha a fiatalok ismerik saját erősségeiket, érdeklődési körüket, és világosan látják a képességeik határait, sokkal hatékonyabban tudják tervezni a jövőjüket. A pályaorientációs klub lehetővé teszi számukra, hogy: Felfedezzék saját identitásukat: Így nemcsak önmagukat ismerik meg jobban, hanem a saját céljaik és vágyik is világosabbá válnak, ami segíti őket a későbbi pályaválasztásban. Irányt adjanak a jövőjüknek: A jövő tervezése nem csupán karrierlehetőségek számbavételéből áll, hanem az önbizalom, a döntéshozatal és a problémamegoldás képességeinek fejlesztéséből is. A klubban való részvétel során a diákok megtanulják, hogyan kell célt kitűzni és azt elérni. Kipróbálják magukat különböző helyzetekben: Szituációs gyakorlatok és csoportos feladatok révén a fiatalok megtapasztalják a jövőbeli munkahelyi helyzeteket, amelyek segíthetnek nekik abban, hogy tudatos döntéseket hozzanak a tanulmányaik és karrierjük terén. Kapcsolatok megerősítése: A közös tapasztalatok és élmények által a résztvevők között erős barátságok alakulhatnak ki, amelyek támogatják őket a felnőtté válás kihívásaiban. Pécsi angol diákklub A nyelvi klubunk új lehetőségeket kínál a fiatalok számára, hogy magabiztosabban és könnyedén sajátítsák el az angol nyelvet. A mai világban a nyelvtudás szinte elengedhetetlen az előrelépéshez, legyen szó iskoláról, munkáról vagy egyéb szociális helyzetekről. Az angol nyelv ismerete számos előnyt biztosít: Erasmus programok: Az angol nyelv tudása lehetővé teszi a résztvételt nemzetközi csereprogramokban, mint például az Erasmus+, ahol a fiatalok külföldi egyetemeken tanulhatnak, új kultúrákat ismerhetnek meg, és értékes nemzetközi tapasztalatokat szerezhetnek, amelyek a későbbi karrierjük szempontjából hasznosak. Szakmai lehetőségek: Az angol nyelv ismerete jelentős előnyt jelent a munkaerőpiacon, hiszen sok nemzetközi cég munkatársaitól elvárja az angol nyelv használatát. Azok a fiatalok, akik jól beszélnek angolul, könnyebben találhatnak munkát külföldi cégeknél vagy multinacionális vállalatoknál Magyarországon. Internetes források hozzáférhetősége: Az angol az internet lingua franca-ja. Számos szakmai cikk, kutatás és online kurzus kizárólag angol nyelven érhető el, így a nyelvismeret megkönnyíti a tudásgyarapítást és a szakmai fejlődést. Utazási lehetőségek: Az angol nyelv ismerete jelentősen megkönnyíti az utazást, hiszen a világ számos országában beszélik, ami lehetővé teszi a zökkenőmentes kommunikációt és helyi szokások megértését. Kultúra és szórakozás: A fiatalok könnyebben élvezhetik a nemzetközi filmeket, zenéket és könyveket, ami gazdagíthatja a kulturális élményeiket. Ezen kívül a közösségi média platformokon való aktív részvételhez is hasznos az angol nyelvtudás. Globális kapcsolatok: Az angol nyelv ismerete lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy szélesebb baráti kört alakítsanak ki nemzetközi szinten, hozzájárulva ezzel egy globális közösséghez való kapcsolódáshoz. A klub elsődleges célja az, hogy azok, akik már tudnak kommunikálni angol nyelven(egyáltalán nem fontos, hogy tökéletes legyen), azoknak legyen terük használni a nyelvet, gyakorolni a kiejtést és szélesíteni a szókincsüket! Csatlakozz te is! Ne habozz, csatlakozz az Élményzóna diákklubjaihoz, és fedezd fel önmagadat, miközben felkészülsz a jövőd megtervezésére! A pályaorientációs klubunk segít abban, hogy tudatos döntéseket hozz, míg az angol nyelvi klubunkban való részvétel lehetővé teszi, hogy gördülékenyebben és magabiztosabban kommunikálj angol nyelven, miközben értékes barátságokat köthetsz! Mi itt várunk rád!