Miért nem engedjük, hogy önálló legyen a gyermek?
BIZALMI KÉRDÉS? A játszóterek elnéptelenedése engem nagyon zavar. Szülői bizalmatlanságról van szó? Nézzünk utána, járjuk körbe a témát egy kicsit? Vajon a nyári gyerektábor lehet az alternatíva?
Miért van kevés gyermek a játszótereken? Miért nincsenek igazi gyerekközösségek, ahova a szülők bátran leengedhetik a gyerekeket egyedül, felügyelet nélkül? Van egyáltalán a régi értelemben vett tér, játszótér? Vagy ezt felváltotta a professzionális gyerektábor?
A játszóterek régen is fontos szerepet játszottak a gyermekkori fejlődésben, hiszen az élethosszig tartó barátságok kialakulása mellett itt alakultak ki a szociális készségek, a testi-lelki egészség alapjai, az önbizalom a kreativitás és még annyi minden.
A játszótereken a gyerekek szabadon kifejezhették magukat régebben is, felfedezhették a világot, és kipróbálhatták a saját határaikat.
Azonban a játszóterek használata nemcsak a gyerekektől, hanem a szülőktől is függ. A mai társadalomban sok tényező befolyásolja a szülői attitűdöket, mint például a biztonságérzet, az időhiány, az elvárások, az információáradat vagy az életmód. Ezek miatt sok szülő manapság inkább otthon tartja a gyerekét, vagy csak akkor engedi ki, ha ő is vele megy. Ez pedig korlátozza a gyerek önállóságát, spontaneitását és társas kapcsolatait. Sajnos! És ez óriási probléma véleményem szerint. Jó lenne indítani egy „engedd le a gyermekedet a játszótérre, hiszen te is felnőttél valahogy” kampányt. És nem, nem fogja elvinni a hétszínyű koponyányi monyók. Persze ennek egyszerre, egy időben kellene megtörténnie, mert így lenne biztonságos. Mert a biztonság azért mégis csak fontos.
A megldás a BIZALOM lenne!
Hogyan lehetne tehát újra benépesíteni a játszótereket? A válasz nem egyszerű, hiszen több szinten kell változtatni. Elsősorban a szülőknek kell felismerniük a játszóterek jelentőségét, és bízniuk kell abban, hogy a gyerekek képesek megvédeni magukat és felelősséget vállalni magukért. A szülőknek nem kell túlságosan beavatkozniuk a gyerekek játékába, hanem hagyniuk kell őket önfeledten élvezni azt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják őket, hanem azt, hogy megfelelő távolságtartással támogassák őket.
Másodsorban a városoknak és az önkormányzatoknak kell többet tenniük a játszóterek fejlesztéséért és fenntartásáért. Ezzel szerintem semmi pronléma itt Pécsett. Sorra jelennek meg cikkek a játszótér felújításokról.
De valljuk be őszintén, egy csapat gyerek, ha lehetőséget kap rá, akkor pillanatok alatt feltalálja magát és nem kellenek hiper-szuper csúcsminőségű Eu-komform játszóterek. Megoldják. Ugye titkon tudjuk, hogy ez nem probléma.
Fógócska, kergetőzés, bújócska. Ezek még talán mennek. Na. meg a foci és a ping-pong.
Vagy mégsem mennek? Tudnak egymással játszani még a gyekekek offline?
Meg tudnak állapodni egy játékban, hogy mit játsszanak és annak milyen szabályai legyenek? Tudnak szépen nyerni és emelt fővel veszíteni? Vagy feladják? Tudnak együttműködni, kommmunikálni, problémát megoldani? Láttunk bizony gyerekcsapatokat, iskolai közösségeket, ahol ez nem ment. Feladták, durcásak lettek, egész egyszerűen abbahagyták. Jött a szokásos beszólás: – csaltak (pedig nem!). Játsszunk inkább mást – jött a javaslat a gyerekek részéről. Vagy legfőképpp semmit. Kitartás… Igen, a kitartás megváltozott.
Pedig játszani kell!
A játék nemcsak szórakozás, hanem fontos fejlesztő tevékenység is, a gyermek megismeri a világot, kifejezi érzelmeit, fejleszti képességeit, tanul együttműködni másokkal, és kialakítja saját személyiségét. A játék tehát sokféle funkciót tölt be a gyermek életében, amelyek mind hozzájárulnak a harmonikus növekedéséhez és fejlődéséhez. De úgy érzem, most nagy a szakadék. Nem baj, az Élményzónával nekünk az a küldetésünk, hogy hidat éítsünk, közösséget teremtsünk.
Miért jó játszani?
A játék örömet és elégedettséget nyújt a gyermeknek, ami pozitívan hat az önértékelésére és a hangulatára, segít a gyermeknek feldolgozni az élményeit, a stresszt és a konfliktusokat. A játék lehetőséget ad a gyermeknek arra, hogy kipróbáljon új szerepeket, kihívásokat és megoldásokat. A játék ösztönzi a gyermek kreativitását, fantáziáját és problémamegoldó képességét. A játék révén a gyermek elsajátítja a szabályokat, a társas normákat és az együttélés alapvető készségeit. És ahogy észrevettük az utóbbi időben, ez igen csak deficites.
Mi lesz, ha nem tanul meg játszania gyermek?
Ha egy gyermek nem kap elég lehetőséget és időt a játékra, akkor lemaradhat a fejlődésében és hátrányba kerülhet más gyermekekkel szemben. Egy játék nélküli gyermek unalmasnak, szegényesnek és korlátozottnak é
rezheti a világot, nehezebben tudja kifejezni magát, megérteni másokat és alkalmazkodni a változó körülményekhez, kevésbé lesz önálló, önbizalommal rendelkező és boldog.
Milyen hátrány éri felnőtt korában?
Ha egy gyermek nem tanulta meg játszani, akkor felnőttként is nehezebben fog boldogulni az életben. Egy olyan felnőtt, aki nem tanul meg játszani, kevésbé lesz kreatív, rugalmas és innovatív, nehezebben fogja megtalálni az érdeklődését, a szenvedélyét és a céljait, nehezebben fogja kiépíteni az egészséges kapcsolatait, a baráti társaságát és akár az intim kapcsolatait, szerelmi életét.
És milyen előnnnyel jár, ha megtanul?
Ha egy gyermek megtanul játszani, akkor felnőttként is sokkal jobban fogja élvezni az életet. Egy játékos felnőtt gazdagabbá, színesebbé és izgalmasabbá teszi a világot, könnyebben tudja kifejezni magát, megérteni másokat és alkalmazkodni a változó körülményekhez, önállóbb, önbizalommal rendelkező és boldogabb emberré válik.
A társadalomnak kell értékelnie és tiszteletben tartania a gyerekek jogát a játékhoz.
A játék nemcsak szórakozás, hanem tanulás is, segíti a gyerekek kognitív, emocionális, fizikai és szociális fejlődését, és hozzájárul a boldogságukhoz. A játék nem pazarlás, hanem befektetés a jövőbe. A társadalomnak el kell fogadnia, hogy a gyerekek nem kis felnőttek, hanem önálló személyiségek, akiknek saját élményekre, kihívásokra és barátokra van szükségük
A játszóterek tehát nemcsak fizikai helyek, hanem lelkiállapotok is.
A játszóterek olyan terek, ahol a gyerekek önmaguk lehetnek, és ahol szó szerint felnőhetnek, olyan terek, ahol a gyerekek találkozhatnak más gyerekekkel, és ahol megismerhetik a világot, oda járhatnak, nekik tulajdonképppen az a munkahelyük, mivel a játék a gyermekekek legfőbb munkája és mint ilyen, hagyni kell őket dolgozni. És számukra ténylegesen a VILÁGOT jelenti, ahol boldogok lehetnek!
Biztosan emlékszel még azokra az időre, amikor még kisgyerek voltál, és egész nap az utcán játszottál a barátaiddal. A tér, vagy grund, vagy játszótér volt a második otthonod, ahová szabadon mehettél, mert tudtad, hogy ott mindig találsz társaságot, és hogy ott mindig vigyáz rád valaki. A szomszédok ismerték egymást, és egymás gyerekeit is, így ha baj volt, mindig segítettek egymásnak. A gyerekek között is erős volt az összetartás, és ha valaki bántalmazta valamelyiküket, akkor összefogtak ellene. És igen, voltak ellenpéldák is, mert a grundnak megvolt a sajátos törvénye is. Tudjuk jól, akit először válsztottak a fociban, az volt a spíler, a dagi gyerek volt mindig a kapus, a kicsi ott állt a sarokban,hátha azt mondják neki, hogy öcsi gyere, szállj be játsszni, mit ácsorogsz. De ezzel együtt egy szabad, nyitottt közösséget eredményezett.
Megváltozott a kép
Ezzel szemben ma már sokkal ritkábban látjuk ezt a képet. A gyerekek inkább otthon maradnak, vagy csak egy-két barátjukkal találkoznak. A játszóterek üresek vagy lepusztultak. A szomszédok nem beszélnek egymással, pedig anno bizony a friss sütiből, totrából is megvendégeltük egymást. A gyerekek nem ismerik egymást, nemhogy a másik szüleit. De a szülők sem ismerik a gyermekük baratait és egymást sem, Ez óriási különbség. A kapcsolati védőháló megszűnt létezni, a régi értelemben vett gyeremekközösség atomjaira hulllott.
Miért történt ez így?
Van reális magyarázat vagy az érzelmek ragadnak csak el?
Sok tényező játszik közre ebben a változásban. Az egyik az, hogy a városok egyre zsúfoltabbak és za
josabbak lettek, így kevesebb a zöld terület és a nyugalom. A másik az, hogy a technológia egyre nagyobb szerepet kapott az életünkben, így a gyerekek is inkább a számítógép vagy a mobil előtt töltik az idejüket, mintsem a szabadban. A harmadik az, hogy a társadalom egyre versengőbbé és bizonytalanabbá vált, így a szülők is félnek kiengedni a gyerekeiket, vagy túlságosan elvárásokkal terhelik őket.
Ezek mind érthető okok, de nem jelentik azt, hogy fel kell adnunk a régi idők hangulatát, értékeit. Szerintem még mindig lehetséges olyan környezetet teremteni a gyerekeknek, amiben biztonságban érezhetik magukat, és amiben fejlődhetnek és boldogok lehetnek. Ehhez viszont tennünk kell valamit!
Élményzóna, mert a tanulás a komfortzónán kívül történik!
És új időknek új dalaival itt van az Élménypedagógiai is. Amit kínálunk gyermekeknek, felnőtteknek. Egyfajta SPORT ÁLTALI NEVELÉS (SPÁN), kihívás biztosítása. Ahol együtt kell működni és problémát kell megoldani.
Ha nem teremtődik meg ez a helyzet természetes úton, akkor mi megrendezzük Kalandos Nap formájában: NÉZD MEG ITT! Legyen egy családi nap vagy egy iskolai kalandnap, esetleg egy gyerektábor, de akár egy felnőtt céges csapatépítő. Mert milyen jó is gyereknek maradni – ha csak egy pilllanatra is. Mert ismeritek a mondást? Nem azért nem játszunk, mert megöregszünk, hanem azért öregedtünk meg, mert nem játszunk. A játéknak felnőttkorban is jótékony hatása van. A végén mindig és mindenki hálás: – De jó volt, de régen játszottam – halljuk szinte mindig. Szóval bőven van terápiás hatása a többi jótékony, pozitív előnye mellett.
És ezt a módszertant el is lehet sajátítani nálunk az ÉLMÉNYZÓNA OKTATÁSI KÖZPONTBAN: NÉZD MEG ITT!
Remélem, hogy ezekkel a tanácsokkal segíteni tudtam neked abban, hogy jobban érezd magad és a családodat ebben a megváltozott világban. Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal is, és iratkozz fel a blogomra! Ha pedig van saját tapasztalatod vagy véleményed erről a témáról, akkor írd meg nekem kommentben! Köszönöm, hogy velem voltál!
Apropó! Kurt Hahn filozófiája!
Várj csak! Nem árulok zsákbamacskát, de most csak röviden!
Sokat hallasz még egy filozófusról, reformpedgógusról, akit úgy hívnak, hogy Kurt Hahn. Mi, az Élményzónával, az ő elveit követjük.
Kurt Hahn filozófiája a tapasztalati tanuláson alapult, vagyis a fiatalokat olyan helyzetekbe hozta, amelyek kihívást jelentettek számukra mentálisan és fizikailag. Hahn azt akarta, hogy a tanulók fejlesszék a „morális függetlenségüket”, a testi jólétüket és a helyes és rossz megkülönböztetésének képességét.
Hahn hat társadalmi bajt diagnosztizált:
a fizikai fittség hiánya,
a kezdeményezőképesség és a vállalkozószellem hanyatlása,
a képzelet hanyatlása,
a kézségek (főleg a manuális) hanyatlása,
az önfegyelem hanyatlása,
az együttérzés hanyatlása.
Ezek ellen egy programot dolgozott ki, amely a következő elemekből állt:
a testmozgás és a sport,
a szolgálat és a közösség,
a kaland és a kockázat,
a kézségek fejlesztése,
a tanulás és a gondolkodás,
a lelkiismeret és a hit.
| Hahn azt vallotta, hogy minden emberben több van, mint amit gondol, és hogy a nevelés legfőbb feladata, hogy biztosítsa ezeknek a tulajdonságoknak a túlélését: a vállalkozó kedv, a legyőzhetetlen szellem, a kitartás, a józan önmegtartóztatás, és mindenekelőtt az együttérzés…. |
És terveink szerint egyre többet írunk az élménypeagógiáról. A Tik-tokon, a YouTubon és a LinkDinen is. Szeretnénk egy átfógó képet adni arról, hogy számunkra, az Élményzóna Oktatási Központnak mit jelenet az élmény – és kalandpedagógia, mit jelent a szabadtéri (outdoor) tanulás.
Tudatosan a Nonformális Tanulásért
Lassan a nevünk is megváltozik. Az élményzóna filozógiája megmarad, de szeretnénk robbantani. A Tudatosan a Nonformális Tanulásért (TNT) név fog miket kötelezni arra, hogy ne tévessszük szem elől a hármas egységet:
-
- tudatosan,
- nonformális,
- tanulás
Edukálni szeretnénk és fogunk is. Minél többet adni, adni, adni és átadni abból a tudásból, gyakorlatit módszertárból, repertoárból, amit itt a Mecsekalján 20 év alatt felhalmoztunk.
Szeretnénk egy igazi közössséget kialakítani, ahol jól megférnek egymás melllett az
egyéni, páros kiscsoportos játékokok, gyakorlatok, formális, nonformális és néha bizony a formális módszerek. De nem ijedünk meg akkor sem ha ilyen szavakat hallunk, hogy „Szakértői mozaik”, „World café”, „Open space”, „Villámrandi”, „Forgószínpad” és úgy általában a kooperatív módszerek.
Majnem elfelejtettem. Persze, tudom, igen, megváltozott a világ és ezért erre mi is reagáltunk. 2016 óta tartunk nyári napközis táborokat többféle tematikával. Kövessétek majd, mert adott év július első hetével indítunk most is.
És egészen nyár végéig tartjuk a játékos, kalandpedagógiára épülő táborainkat:
- Kalandtábor – kb. 60-70 féle kipróbált, működő csapatépítő és tábori játékkal a tarsolyunkban
- Kalandtábor angolul – ugyanaz, mint fent, csak végig kizárólag angol nyelven (MINDEN!)
- Katonai, expedíciós túlélőtábor – a civil életben felhasználható ismeretekre tesznek szert a gyermekek. Tájékozódási ismeretek, egészségügyi ismeretek (pl. újraélesztési protokoll, vérzéscsillapítás), vízek veszélyei (mentési lehetőségek), tűzgyújtás, tábori konyha, szabadban étkezés, menetgyakorlat (voltak olyan hétéveseink és lányok is, akik játsszva teljesítették), alaki ismeretek, rendfokozatok ismerete, katonai testnevelés, lövészet célra (airsofttal) kiképzett lőgyakorlat vezető felügyeletével. És persze tábori játékok játékok, köztük a méltán népszerű számháború. Bajtársiasság, felelősségvállalás, problémamegoldás, együttműködés, kitartás és fegyelem. Pont azok a kompetenciák, melyek otthon a családban, az iskolában és később amunkahelyen is versenyelőnyt jelentenek.
- Pályaorientációs tábor – a Pécsi Tudományegyetemen kidolgozott játékokkal, tematikával. Minden gyermek legalább 30 percet tud beszélni magáról jártasságok, készségek, befolyásolási stílus, csapattag típus, karakter típus, erősségek, jellemvonások tekintetében. ÉS a végén pedig aljutunk addig, hogy melyik az a szakterület, amire termett, amiben jó tud lenni. Játékokkal, beszélgetésekkel, tesztekkel, videoanyag támogatással, mindezt munkafüzetbe vezetve. A gyerekek imádják ezt a tábort (tréninget), mi pedig még jobban!
A NYÁRI TÁBOTOKBA pedig itt lehet jelentkezni lent!
Jó lesz na! Mi alig várjuk!
Munkátokhoz erőt, egészséget kívánunk!
Az Élményzóna csapata